Anyuméknál aludtunk aznap éjjel. A szobaajtó elé tettük ki a cipit. Már az ágyban voltunk, épp aludni akartunk, amikor hirtelen megszólalt az ajtó előtt a csengő. Zéti fülelt, nagy szemekkel nézett és várakozás teljesen nézett az ajtó felé. Azon azonban senki sem jött be. Ajtó felé mutatott kicsi ujjával, hát elindultunk felé. Kint Zéti cipője körül a sok sok ajándék sorakozott. Azt sem tudta hova nézzen, mihez nyúljon ...!Az ajtóból visszatértünk az ajándékokkal az ágyra, hogy mindent jobban szemügyre vehessünk. A boldogság, izgatottság ragyogott a kicsi nyuszim szemében. Az építőkocka minden egyes darabja elbűvölte őt, egyesével nyújtotta felénk, mintha csak azt mondta volna: nézzétek, egy zöld, egy piros, egy sárga kocka! És ez mind az enyém!" Ezen az estén már semmi más sem kötötte le a figyelmét. Pedig volt még ott egy tűzoltóautó, egy mesekönyv, karácsonyi dalokkal, egy teknős, amibe formákat kell bedobálni. Ezek megismerésére azonban már csak másnap került sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése