Betegség, szülinap

Egész héten itthon voltunk, mert Zéti ismét beteg. Már a szülinapja előtt lehetett hallani a hangján, hogy valami készül. Reménykedtem, hogy nagyon gyorsan el is múlik, de nem volt szerencsénk. Hétfőn már nagyon vacakul érezte magát, így kedden el is mentünk a doktor nénihez. Kaptunk antibiotikumot és sok sok vitamint. Azt hittem, hogy csütörtökön már jobb lesz, és minden nappal egyre jobban fogja érezni magát, de csütörtök éjjel még lázas is volt, aludni szinte semmit sem aludtunk, orrot viszont azt fújtunk és jó sokat. Egész héten árnyékként követet Zéti, el sem tudtam mozdulni mellőle. Csütörtökön délelőtt Erikától kapott a kis mazsola egy nagyon szuper bosch szerelőasztalt. Egész nap azzal játszott, el sem mozdult az asztal mellől, ő dolgozott és dolgozott.
Pénteken reggel épp pékségbe szaladtunk, amikor a Zéti az autóban megszólalt, hogy fáj a füle, teljesen kész lettem. Délutánra bejelentkeztünk a doktor nénihez, de mégsem értünk oda, mert azóta egyáltalán nem fájlalja.
Nagyon nehezen viselte Zéti az orrfújást. Nagyon ügyesen ki tudja fújni a papírzsepibe de csütörtök délutánra már annyira fájtak az orrcimpái, így nehezen ugyan, de rá tudtam beszélni az orrszívóra. Sőt estére már saját magának csinálta egyedül, amikor úgy érezte, hogy tele van és nem kap levegőt.
A gyógyszerrel már kevésbé volt szerencsém. Én nem tudom, hogy a gyakorló anyukák, hogyan adják be a gyereknek a gyógyszert, de biztos sokkal ügyesebbek, mint én. Szerdáig még valahogy tudtam hatni Zétire és valamilyen folyadékba keverve megitta a szirupot. Most elég rossz ízűt kaptunk, nagyon nehezen ment a lenyelése. Csütörtök és péntek este szó szerint megfenyegettem, hogy bezárom a sötét hálószobába és egyedül fog aludni. Nagyon rosszul éreztem magam, mert szegény, tudom hogy nagyon fél a sötétben. A célom azonban elértem, mert megitta a folyadékot az utolsó cseppig. Szegény drága picikém.

Szombaton születésnapot ünnepeltünk. Papa lett 33 éves. Délután megérkeztem Ági Omáék, beszélgettünk, tortáztunk (Zétinek nagyon tetszett a tortán a sok csokoládé és tejszínhab. Papa meg is viccelte: amikor épp lenyalta a torta tetejéről a habot, Papa belenyomta a fejét a habba, ugye milyen édes kis maszat?) játszottak egy kicsit Zétivel, utána indultak síelni. Papa is elment velük, de a porszívózás közben rádőlt a nagy lábujjára a szék, és olyan szerencsétlenül, hogy most alig bír járni. Mire Pásztóra értek, elmúlt lábából a zsibbadás és a Dédinél maradt. Ati keke is rosszul járt, lerobbant az autója, így aztán a jó kis síelésből nem lett semmi, és már 8kor itthon voltak.

Szülinapi buli

-ra készültünk és ma a családdal ünnepeltük meg Zéti (és aztán este Keke) szülinapját. Már reggel 5re állítottam az órát, mert olyan sok mindent kellett volna elintéznem, mielőtt felébred a család, de nem sikerült. Még jó hogy Omával megbeszéltem a reggel 7 órás találkozót nálunk, mert ha nem, akkor tuti, hogy még most sem lenne kész a kaja. Oma ébresztett 7:15-kor. Nagyon mérges voltam magamra. (De mivel Zéti megint kezd beteg lenni, és éjjel nagyon keveset aludt, ezért én négy óra alvás után rendkívül fáradtan ébredtem.) Rohantam a boltba, a még hiányzó alapanyagokért és egész délelőtt folyt a sürgés forgás a konyhában. Tulajdonképp Oma keze alá dolgoztam, és a főzéssel délre készen is lettünk. Mivel Zéti kétségbe volt esve a lufik miatt, - sajnos a héliummal töltött lufik lefeküdtem tegnap estére -, csak ezt mondogatta éjjel: most mit fognak szólni a vendégek a "jufikhoz". Ezért úgy döntöttem, hogy beszélek Gitta nénivel és megkérem, hogy fújjon nekünk még egy párat. A többit, amiből már kiment a gáz, fellógattuk a plafonra. Megterítettünk és fél 3ra majdnem készen is voltunk, amikor megérkeztek a dédiék és kekéék. Kicsit meglepődtem, így ezerrel mostam fel a még megmaradt konyhakövet, illetve adtam át papának a stafétát, és rohantam a lufikért. Mire mindenki megérkezett én is elkészültem. Egy két ajándék bontásról lemaradtam ugyan, de a lényegen itt voltam. Hol is kezdjem megint az ajándékok felsorolását? Ajajjajajajjjj ez a rengeteg játék!
Zéti kapott egy playmobil hajót, amit épp most próbál ki papával a kádban,
egy játék laptopot, aminek füle van, így azt most mindenhova magával viszi,
egy vasút és közúti pálya szettet, egy irányítható helikoptert, pizsamát, pulóvert, mágneses rajztáblát ... és sok sok szeretetet.
Zéti azt sem tudta megint, hogy mihez nyúljon, mivel játszon, rajzoljon vagy autózzon, helikopterezzen vagy hajókázzon. Eszméletlen, hogy mennyi mindene van.
Első szülinap az új házban! Nagy örömömre a Dédik is feljöttek hozzánk!
Az ajándék bontás után mindenki leült uzsonnázni, mi pedig ebédelni. Zéti megint nem eszik már a harmadik napja semmit, szinte semmit. Engem ezzel az őrületbe fog kergetni. Édesség az csúszna lefelé, és egy ilyen napon nem sokat számít, hogy én mit mondok. Valahogy mindig kap egy két édesebb falatot a családtól. Rendes főtt ételre aztán igazán nehéz rábeszélni őt. Sőt egyáltalán nem is lehet.
Az uzsonna után pedig megérkezett a torta is: egy "igazi" cimbis torta. Három gyertyával és egy tűzijátékkal a tetején. Meglepődött és csak mosolygott (hát nem ilyenkor kell, hogy cserben hagyjon a fényképezőnk aksija), és csak azt mondogatta a cimbi, cimbi. Ügyesen elfújta a gyertyákat az én kis nagyfiam. 3 éves, eszméletlen, el sem hiszem, olyan mintha most lett volna. (Bár a szülés emlékei elhalványultak már egy kicsit! El sem hiszem, hogy tegnap nem gondoltam rá. Igazából, most már az a fontos, hogy Zétinek ez egy különleges nap legyen. A tervezés, a programok elvitték a gondolatokat.)
Este hat óra körül Zéti álmos lett és megkérdezte, hogy mikor megyünk aludni. Kb. másfél órát szunyókált itt a nappaliban és természetesen fáradtan ébredt. Már nyolc óra is volt, amikor lementünk a Marika kekét felköszönteni. Jó sokáig elmaradtunk, talán már 10 óra is volt, amikor haza értünk. Ma kivételesen volt kedved a fürdéshez, hajókáztál, és lassan álomra is hajtjuk a fejünket mindannyian. Hosszú nap volt ez a mai, de remélem tetszett neked!
Köszönjük a sok szép ajándékot és azt hogy velünk ünnepeltetek!

Szülinap

A héten megérkezett kedden mindhárom könyv, amit rendeltem. Nagyon izgatott voltam, de délután jött a futár, Zéti már itthon volt, így egy pillantást sem tudtam bele vetni. Alig vártam, hogy este elaludjon. Bele olvastam ebbe a csodálatos lexikonba, lenyűgöző. Most ott fekszik mellettünk az ágyban, hogy mindig kéznél legyen.
Zéti csak csütörtökig ment oviba. Csütörtökön itthon sütöttünk együtt, készültünk a hétvégére. Zéti mindig segíteni akar, így ha olyan munkát adok neki a konyhában, ami leköti, egy kis tündér. Így aztán együtt sütöttünk. Biztonság kedvéért azért lehívtuk a Dédit segíteni. Hármasban egész délelőtt a konyhában telt el. Egy Kata és egy Erzsébet szeletet készítettünk. Zéti a délutáni alvás előtt egyre csak azt mondogatta, "a papa le fog lepődni, a Papa le fog lepődni", nagy nehezen azért azt is kiszedtem belőle, hogy miért is. Le fog lepődni a Papa, ha meglátja a tortát. Szegény kicsi manócskám egész idő alatt az hitte, hogy a tortáját sütöttük meg. Az én kis okos mazsolám, milyen jól tud kombinálni!
Csütörtök este nekem nagy izgalomban telt. Nagyon vártam, hogy Zéti elaludjon, mert a díszítéssel minél hamarabb kész akartam lenni és nem szerettem volna, ha Gitta néni miattunk sokáig ébren marad. Zéti papával bújt ágyba, én pedig a konyhában készülődtem, Zéti hangját még nagyon sokáig hallottam, azt hittem soha nem fog elaludni, annak ellenére, hogy délután alig aludt. Gitta néni kicsivel korábban mint tíz óra érkezett, és már 11kor végzett is. Miután elmentek mi még pörögtünk egy kicsit, de már éjfélkor mi is ágyban voltunk.
Péntek reggel, amikor Zéti felébredt Papát kereste, és ki akart menni a szobából, ekkor én is felébredtem, megijedtem, hogy nem lesz lefényképezve, ahogy örül, és próbáltam visszacsalogatni őt a szobába. Közben rájöttünk, hogy Papa azért nem hallja a kiabálásunk, mert épp fürdik. Lassan vánszorogtak a percek, Zéti egyre türelmetlenebb lett, de Papa az utolsó pillanat utáni pillanatban kilépett a fürdő ajtaján, hozta a kamerát és Zéti elindulhatott a felfedező útra. Csak mosolygott és mosolygott. Az sem tudta, hogy hova nézzen. A földön megtalálta a három könyvet. Először el sem akarta hinni, hogy az övé és hogy kibonthatja.
Reggeli közben elmondtuk neki, hogy a másik ajándék egy cirkuszi látogatás. Annyira izgatott volt egész délelőtt, hogy nem tudott magával mit kezdeni. Nagyon várta már a délutánt, annyira hogy el sem tudott aludni, sőt még az autóban sem tudta lehunyni a szemét, hogy ne legyen annyira fáradt. Mikor megérkeztünk Papával belestek a kerítésen át, reménykedve, hogy megpillantják az elefántot, de nem sikerült. Így csak reménykedhettünk, hogy a műsorban fognak elefántok szerepelni. Vettünk perecet, popcornt és izgatottan foglaltuk el a helyünket a porondülés harmadik sorában. A nosztalgia előadást mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon színvonalas, érdekes és legfőképp humoros. Zéti a bohócokon és még egy produkción annyira nevetett, hogy fojt a könnye. Én még sohasem voltam a Fővárosi Nagycirkuszban, és féltem is egy kicsit, hogy milyen lesz, de a félelmem alaptalan volt, mert mi felnőttek is nagyon jól szórakoztunk, sokat nevettünk, a zene és a produkciók elbűvöltek. A majdnem kétórás műsorban volt egy 15 perces szünet, amikor kicsit kinyújtóztattuk a lábainkat és vártuk a második felvonást. Bűvész, bohócok, légtornászok kápráztattak el a mutatványukkal. A legszuperebb mégiscsak az volt, hogy volt elefánt a műsorban! Az előadás után Zéti meg is kérdezte, hogy holnap is jövünk?
Még egy cukrászdába indultunk, de bent annyira sokan voltak, hogy inkább haza hoztuk a sütiket. Vettünk egy muffint, sok sok lufival, mert Zéti ezt kérte, és egy nagyon nagy nyalókát, ami nagyon finom is volt. Azzal Zéti az autóban egészen Gödöllőig eljátszott, de ott aztán kiesett a kezéből és leragadtak a szemei. Itthon az ágyban még kilenc óráig aludt. Amikor felébredt vacsorázott egy keveset és Papa felhozta a muffint három gyertyával. Pénteken ezzel a tortával köszöntöttük fel a mi hároméves nagy fiunkat.
Isten éltessen Zéti, erőt, egészséget és sikereket kívánunk a következő évekre!

Óvoda, barátok, mese

Zéti egész múlt héten oviba járt. Igaz csak reggel 9-re érkeztünk és már fél 1-kor el is hoztam őt, mert itthon vagyok, de így is nagyon megviselte. Szerencsénkre Éva néni volt múlt héten, így valahogy könnyebben ment a vissza szokás. Szerdától minden reggel megkérdezte, hogy melyik óvónéni lesz ma. Szerdán már könnyek nélkül váltunk el egymástól, ami az én délelőttöm is megkönnyítette egy kicsit. Nagyon rossz érzés volt őt oviban hagyni, mikor itthon is maradhatna velem. De jobb ez így, mert a február nagyon kemény lenne neki. Így most van egy kis ideje megint beleszokni az ovis életbe. Ma reggel is csak akkor kezdett el sírni, amikor benézett a terembe és Zsuzsa nénit meglátta. Remélem azért nem sírt egész délelőtt. Azt kérte, hogy ma Opa hozza őt el, így én itthon várom a kis mazsolám. Mindig viszünk magunkkal egy mesekönyvet, hogy vmi otthoni is vele legyen, megmutatja az óvónéninek, bár nem tudom, hogy szokott e belőle mesélni, mert általában a német könyveket fogja meg itthon és viszi.
Pénteken este vendégeink voltak. Zéti egészen éjfélig ébren volt velünk. Igaz délutáni alvásból fél 5-kor ébredt, így nagyon jól bírta a strapát. A fiúk ráadásul játszottak a kis maszattal, aminek a Zéti nagyon örült. Másnap egész nap az kérdezte, ki volt nálunk, itt ki ült, itt ki feküdt az ágyon. Ha meglátott egy törött kisautót, rögtön mondta, hogy el kell vinni a szovicshoz (autószerelő itt vhol a környéken), mert a fiúk ezt mondták. Nagyon érdekelte, hogy mi volt az egyik barátnőm pocakjába, hogy fog onnan a kisbaba kijönni, és persze mikor lesz a maminak is nagy a pocakja ...! Egész délelőtt beszélgettünk.
Szombat délután vendégeink voltak, Papa barátai látogattak meg, Ágostonnal és Zsomborral játszottak egy darabig, de aztán mindenki saját maga kiválasztott játékával volt elfoglalva. Mivel nem sütöttem ezért ismét a csokifondue került az asztalra, és örömömre a felnőttek körében sikert aratott. A gyerekek nem voltak annyira elragadtatva a dologtól, sajnos. Nagyon kellemetlen volt, hogy Zéti nem sokkal 8 óra után megkérdezte, hogy mikor mennek haza. Gondolom sok volt neki a két nap nyüzsgés, mert ilyen már rég volt ám nálunk. De én nagyon élveztem, mert kezd megint minden visszatérni a régi kerékvágásba.
Remélem mindkét baráti társaságot hamarosan viszont látjuk!
Zéti nagyon édes mostanában. Papának egyfolytában mesélnie kell fejből, nem ám akárhogyan! Zéti mindig kitalál valamit, ezek általában szavak, "Papa mesélj a leopárdról, medvéről, majmócáról, róka komáról, jegesmedvéről ..." amiről aztán Papa kitalál egy jó kis történetet, jó sok valós információval, és mesél és mesél és mesél. Ha netán rövidebbre sikerülne a mese Zéti mindig szól, hogy "tovább is van még". Ilyenkor mindig jót kuncogok magamban és hallgatom, hogy milyen fordulatot vesz a mese.
Mostanában nem csak este az ágyban, lefekvés előtt kell mesélni, hanem mindig, amikor eszébe jut. Természetesen én nem tudok jól mesélni, így papát leváltani sem tudom. Bár tegnap kérte, hogy meséljem el a kedvenc Pixi-Bücher sorozat három füzetecskéjét ....
Az állatos meséken felbuzdulva rendeltem most két állatos lexikont, hátha fogjuk együtt nézegetni, bár négy éves kortól ajánlják, remélem azért jó hasznát vesszük majd:
Tierlexikon für Kinder (Dorling Kindersley Verlag, 2004)
Dorling Kindersley. Das große Tierlexikon. (Dorling Kindersley Verlag, 2006)
Illetve a Ravensburger Kiadótól a Wieso? Weshalb? Warum? sorozat Tiere und ihre Kinder című könyvet. Már ennek sem a junior kiadását rendeltem meg, hanem a 4 éves korosztály számára írodott könyvet.
Ez lesz a szülinapi ajándéka, illetve egy egész napos programmal szerettem volna meglepni őt, de nem találtam semmit, ami Zétinek való lenne, ezért aztán elmegyünk megint az Aquaworld-be egy jó kis fürdőzésre.
Ma meg is kérdeztem Zétit, hogy mit szeretne szülinapjára kapni. Íme a párbeszédünk:
-Tojtát.
- Mást nem szeretnél?
- Gyertyát rá.
- Másra nem vágysz?
- De, legyen jó sok jufi (lufi).
Teljesen meglepődtem, hogy ennyire emlékszik a tavalyi szülinapjára. Legalábbis gondolom, hogy emlékszik rá, mert máshol nem volt, ahol lufik lettek volna. Ezek szerint jó kis meglepetés volt és megérte. Így aztán megint beszélnem kell a kedvenc Gitta nénimmel. Terveztem ugyan idénre is vmi kis dekorációt, de akkor most már biztosan lesznek jufik is. :-)

Szilveszter

-t itthon ünnepeltük, nagyon kedves barátokkal. Spontán szilveszteri buli alakult ki nálunk. Szerdán telefonáltunk Olgival, mi lenne ha együtt szilvesztereznénk, örömömre nem zárkózott el a nálunk eltöltendő "buli" hallatára.
Zéti Papával elment dolgozni, így gyorsan haladtam a főzéssel takarítással. Reggel elvittem őket Aszódra a vasútállomásra, nagyon izgatott volt. Az autóban volt Zétinek egy nagyon édes elszólása: Mami ma én is fogok neked pénzt költeni (keresni)! Azt hittem megeszem, annyira édes volt. A vonatozást, és a tömegközlekedést nagyon élvezte. Mikor beértek az irodába megkérdezte, "Papa hol kell itt a pénzt keresni?" Kis okosom, hogy milyen logikus is az a gyerek észjárás.
Viszonylag hamar érkeztek haza, beszaladtam értük az állomásra, délután aludt egy nagyot. Nagyon várta már Lénát, alig bír magával. Mikor aztán megérkeztek, először nem tudott mit kezdeni a társaságával. Léna is meg volt szeppenve egy kicsit az új környezetben, de elég hamar felengedett. Vasúttal játszottak, szaladgáltak, ugráltak. Nagyon édesek voltak és nagyon szépen kommunikáltak egymással. Gyakran szaladtak az ablakhoz, mert igen sokan tűzijátékot lőttek fel. Nagyon édesen vezetgette, hívogatta Zéti Lénát és fordítva. Léna folyamatosan mondogatta: Puttantó (azaz pukkantó=tűzijáték). Nagyon jól bírták a kis manók, éjfél előtt ájultak csak be. Léna nálunk aludt a hálószobában a kiságyban, mi pedig a megszokott módon hárman a nagyágyban. Reggel fél hétkor, amikor felébredt, azt hittem sírni fog, úgy megijed, de szerencsére Jani levitte őt a nappaliba és ott még Olgiékkal fél kilencig visszaaludt.
Nagyon jó volt Olgáékkal végre megint egy kicsit hosszabb időt eltölteni. Terveztünk társasozni, de én sem bírtam sokkal tovább, mint a gyerekek, 2kor már szépen aludtam, így ez elmaradt. Remélem legközelebb lesz rá módunk. Januárban tervezünk még egy találkát...
Elsején aztán mégis csak bepótoltunk a társast. Anyuméknál és a dédiéknél voltunk, majd hazaérve két kedvenc játékommal - Carcasson és Catan -játszottunk. Nagyon jó kis nap volt. Ilyen jó hangulatú, vidám, boldog Újévet kívánok nekünk és minden ismerősünknek!

Karácsony

-ra sokáig várunk és aztán úgy elszalad, hogy szinte meg kell kérdeznünk, volt e egyáltalán. Hát még akkor mennyire ezt éreznénk, ha Amerikában laknánk. Szenteste és 25. Én nagyon örülök, hogy nekünk azért még 26-a is ott van.
Hozzánk a fát az angyalkák már 23-án este meghozták. (Kicsit szorított volt a tempó, mert Édesapa Opával pálinkát voltak főzni, délután 4re értek haza. Papa még akkor szalad Czeba Opáékhoz a fáért, este amikor hazaért a garázsban igyekezett bevágni a fát a talpba. Persze idén sem úszta meg sérülés nélkül a majd egyórás munkát.) Fél 7-kor hosszasan csengettek, Zétivel felszaladtunk a lépcsőn, kinyitottuk az ajtót, de nem találtunk ott senkit. Kekével szomorúan ballagtunk vissza a nappaliba. Ám láss csodát, egy gyönyörű szép fenyőfa állt bent a szobában. Zéti meglepetten mosolygott és izgatottan kérdezte, hogy hol vannak a díszeink. Előkerültek azok is a kamrából és hármasban elkezdtük a fát díszíteni. Csodaszép régi és idén vásárolt új díszek kerültek elő a kincses ládából. Zéti megint csak ámult és bámult. A műanyag gömbök jósága, hogy lehet nyüstölni őket, és az apró gyerekkezek sem tehetnek bennük túl nagy kárt. Télapó, angyalkák, csengők, apró fa díszek és 30 cm-es csillagszórók kerültek a fára. Finom illat lengte be a szobát, égősorok fények világította be a teret és karácsonyi zene hangjai zengték be a szobát. Imádom az év e időszakát. Miután elkészültünk és Zéti kicsit megnyugodott nyugovóra tértek a fiúk. Én éjjel még becsomagoltam az ajándékokat és elkészítettem a félig kész szülinapi ajándékot. A fa alá állítottam a Zéti ajándékait és én is álomra hajtottam a fejem.
Másnap reggel amikor felébredtünk és lejöttünk a nappaliba, Zéti elcsodálkozott és csak kérdezősködött, hogy mikor járt itt a Jézuska, hogyan hozta be az ajándékot. Mikor az első meglepetésen túl volt, elkezdte csomagolni a dobozokat. Idén nem a legnagyobbal kezdte, sőt még nekünk is adott a csomagjaiból. Az ajándékokból előkerült: két könyv, egy társas, egy DVD, egy fogas, egy bicikli.
Ajándék bontás után a fiúk még elszaladtak a boltba, én pedig hozzáláttam anyu tortájához. Nem lett nagy műremek, de szerintem finom lett. Mikor elkészültem, ebédre lementünk anyuékhoz. Megebédeltünk, nagyon finom halászlé várt minket és egy félig kész süllő. S lám lám ebéd végére a Jézuska is a fa alatt hagyta az ajándékát: egy Mac kamiont (duplo) és egy John Deer kombájnt.
A kombájnhoz kapott egy zacskó "magot" (műanyag bogyócskák), amit a csövön ki is lehet tekerni ... karácsony utáni napokban nem tudom hányszor szedtem össze ezeket az apró vacakokat .... huuu idegtépő meló. Indultunk templomba, de Zéti addigra már nagyon álmos volt. Haza jöttünk aludni, és az estét már itthon töltöttük.
Karácsony első napján Ági Omáékhoz indultunk ebédre. Korán akartunk indulni és jönni, de épp ebédre érkeztünk és késő este értünk haza. Finomat ebédeltünk, húslevest, halászlét és sokfajta húsit készített a Dédi és Oma (töltött csirkecomb, sajttal, sonkával töltött tekercs, ananászos csirke, baconos sajtos szelet ... a többire már nem is emlékszem). Az édességről már nem is beszélek. A hosszúra nyúlt ebéd és beszélgetés után átadtuk az ajándékokat egymásnak. Ismét egy csomó ajándékot kapott a kicsi nyuszi: duplo tűzoltóautót, könyveket (thomas), lego kombájnt, egy puma felsőt, és egy dömpert - remélem nem felejtettem ki semmit. Peti kapott egy távirányítós helikoptert, Zéti a szemét sem tudta levenni róla. Mikor aztán a Papa kipróbálta a vezetést, Zéti is odatolakodott és kezébe vette az irányítást. Nagyon gyorsan felszállt és annál hamarabb földet is ért....
Itthon Papa összerakta a lego kombájnt, kereken egy órát játszott, mire minden a helyére került. Zétinek nagyon tetszett, bár játszani nemigazán tud vele, mert nagyon hamar leesik a kereke ... de már csak pár év és imádni fogja.
Karácsony másnapján anyuékhoz mentünk délelőtt, mert Marika Kekéhez érkezett a másik két keresztgyereke is, velük szoktunk játszani és apróságot ajándékozni. Zéti is kapott egy kirakót, amit ki is lehet színezni. Délután itthon aludtunk és pihentünk.
Szép három nap volt, élveztem minden percét. Jövőre is egy ugyanilyen szép ünnepet nekünk és mindenkinek!