Nyaralás

szeptember 17-én hajnal 4-kor indultunk Németországba. Reméltem, hogy Zétit minden nagyobb gond nélkül becsempésszük a gyerekülésbe és sokáig alszik. Amíg a kezemben fogtam, nem is volt semmi gond, azt hittem mélyen alszik, de amikor átemeltem az ülésbe, kipattantak a szemei és nem aludt vissza. Szerencsére Kekéék kölcsön kértek egy nagyon szuper dvd lejátszót, amit gyorsan beüzemeltünk és elkezdtük a mesék hadát nézni. Zéti, azért mégis csak fáradt volt, mert elaludt és viszonylag sokáig fel sem ébredt. Megálltunk Melk-nél megnézni az apátságot. Opa kívánsága volt. Már olyan sokszor elmentünk mellette az autópályán, hogy már ideje volt most egy kis kitérőt tenni. Ráadás jó is volt ez így, mert az utazást megszakítottuk hosszabb időre, kinyújtóztattuk elfaradt tagjainkat, illetve Zéti kitombolhatta magát. Gyönyörű hely, megéri a kitérőt. Egy bánatom volt csak, hogy nem kértünk idegenvezetést, így a látványon túl nem sok ismerettel gyarapodtunk. Bár mindenképp utána fogok járni a Melki apátság történetének, mert érdekel.
Zéti elfáradt annyira a levegőn, hogy az autóban el is aludt, és jó nagy utat tudtunk egy huzamban megtenni. A következő kitérő az én kívánságom volt, mert ez a kastély még hiányzott a nevezetességek közül. Ez pedig nem volt más mint II. Lajos, bajor király által építtetett Herrenchiemsee. Már nagyon a nap vége felé jártunk, és igen csak kicentiztük az időt. Prien /Stock kikötőbe igyekeztünk a hajóhoz, amit az utolsó pillanatban csíptünk el. Egy 15 perces hajókázás után érkeztünk meg a szigetre. A pénztárnál megváltottuk a kombinált jegyet, ami mindhárom királyi kastélyba szolgált belépőül. A sziget belsejébe igyekeztünk, hogy megnézhessük Versailles kicsinyített mását. 15 perc "séta" után pillantottuk meg a kastélyt, a ennek kertjét és kikötőjét. Elbűvölő hely az erdő kellős közepében, szökőkutak övezte francia kert ölelésében. A harmincöt perces idegenvezetés után felvettük a nyúlcipőt és az utolsó utáni pillanatban csíptük el a hajót a kikötőben. Későre járt, fáradtak voltunk és még 130 km volt előttünk.
Megérkeztünk a bajor tartományi fővárosba és szépen el is keveredtünk. Kekéék szálláshelyére igyekeztünk mindannyian. Csakhogy a GPS elvitt minket a bozótosba. Persze térképünk nem volt. Amikor már harmadszorra is ugyanarra kanyarodtunk ideges lettem. Megálltunk egy benzinkútnál, vettünk egy térképet és Opáéktól külön válva folytattuk tovább utunkat. Csakhogy addigra már mi sem voltunk képben, hogy merre is menjünk. Nagyon elég volt, morgolódtam, és mi is megálltunk térképet venni. Mint kiderült feleslegesen, mert ha türelmesebb vagyok akkor a kétszáz méter múlva, minden ment volna a saját útján.
Így érkeztünk meg egy élményekkel teli nap után a barátainkhoz.