München, állatkert és még sok mást

is tartogatott számunkra az utolsó két nap. Kedden délelőtt az Olimpiaparkba igyekeztünk. Az utunk a BMW gyár mellett haladt el. Bekukkantottunk és bent ragadtunk. Kiállított BMW-k minden mennyiségben, volt amelyikbe be is szállhattunk ... Egy cross motoros bemutatóját is épp elcsíptük. Fel és le száguldott a motorjával, volt, hogy egy keréken is. Zéti ezután ki is próbált egy bmw rendőr kétkerekűt... Csak úgy feszített rajta!
Az olimpiaparkban leültünk egy kicsit, amikor bezötyögött a kis vonat. Zétinek nagyon megtetszett, így felültünk rá. Körbevitt a területen, meghallgattuk az idegenvezetést és harminc perc múlva érkeztünk vissza a végállomásra. Innen nem messze volt a Sea Life Center, amiben a tengerek és az Isar élővilágát lehetett megnézni. Zéti papával kettesben csodálta meg a halacskákat, mi kint néztünk még körül. Kifele jövet az ajtóban van egy táncoló delfin, amire Zéti fel is ült, de leszállni már nem akart. Mikor nem fizettük be újabb hintára kiverte a hisztit. Teljesen meglepődtem, hogy az én fiam ennyire tud ordítani. Csitítottam, beszéltem neki, papa próbálta elvonni a figyelmét, de semmi sem használt. Ekkor már lehetett érezni, hogy Zéti nagyon hamar elfáradt, ezért gyakrabban került hisztire is a sor, de ami meglepett, hogy már nem lehetett szép szóval megvigasztalni. Ráadásul elkapott Violatól egy jó kis megfázást, az is bujkálhatott már benne. Nem sokkal miután megnyugodott, el is aludt. Mi folytattuk a városnézést és a Schloss Nymphenburg felé vettük az irányt. Zéti felébredt mikor már majdnem elértük a kastélyt és nagyon nyűgös volt. Mi kinn maradtunk a parkban és a kezemben aludt tovább. Viszonylag korán értünk haza, így még volt idő kinn a játszótéren játszani. Felix-szel focizott, Violaval fogócskázott.
Másnap reggel megkérdeztem Zétit, hogy mit szeretne csinálni, otthon maradni vagy állatkertbe menni. Az állatkertet választotta, így bepattantunk a kocsiba és 10 perc múlva már a Tierpark felé sétáltunk. Nagyon nagy az állatkert, de majdnem az egészet sikerült bejárnunk. Láttunk tigrist, pingvint, jegesmedvét, fókát, oroszlánt, elefántot, zsiráfot ... simogattunk házi állatokat, játszottunk a játszótéren, ettünk az étteremben, Zétibe is igyekeztünk valami meleg kaját varázsolni, de nem ízlett neki a házi tészta paradicsomszósszal, a virsli mustárral, így éhes maradt. Ez volt az egyetlen nap, amikor Zéti a délutáni alvást ágyban töltötte. De elkövettük azt a hibát, hogy egyedül hagytuk őt a szobában. Mikor felébredt, sírt és mivel későn hallottuk meg a sírását, mire a szobába értem már vigasztalhatatlanul üvöltött. Eltelt vagy fél óra is mire megnyugodott, én már teljesen kétségbe voltam esve, azt hittem valamije fáj. Késő délután még bementünk a városba, benéztem egy könyves boltba és vásároltam is, de most nem csak Zétinek, hanem magamnak is.
Másnap 9 órakor indultunk haza felé, én szerettem volna Schönbrunnt megnézni Bécsben, méltó megkoronázása lett volna a nyaralásnak, de a többiek leszavazták. Zétinek Pesten eszébe jutott, hogy ő Mc-be szeretne menni, így tettünk egy kis kitérőt és megvacsiztunk a Mc-ben. Talán már fél 9 is volt mire a ház előtt leparkoltunk.