2010. szeptember 24., péntek

Kirándulás

-t terveztünk szeptember 19-re, hétfőre. Nem kis túrát, két királyi kastély is tervbe volt véve, így igencsak korán kellett kelnünk és indulnunk, hogy kilenc órakor Neuschwansteinban legyünk. Persze tőlünk megszokott módon megint elkéstünk, most mégis szerencsénk volt, mert Opáék is késve érkeztek. A hegy tetejére indultunk, ahol szerintem az általam látott egyik legszebb kastély várt ránk: a Mesekastély. II. Lajos bajor király 17 éven át építtette ezt a lélegzetelállítóan szép óriást. Az utat sétálva tettünk meg, mert amikor a jegyeket vettük reggel fél 10-kor, akkor már csak a fél 12-es angol idegenvezetésre volt hely. Jó fél órát mentünk kényelmesen, bár édesapa biztos nem ezt mondaná, hisz ő tolta egész úton a babakocsit. Zéti nem akart egy lépést sem tenni. Fáradt volt. A kastély előtt volt még egy kis szusszanásnyi időnk, amit fényképezésre használtunk. Szerintem itt készült a legjobb kép rólunk. Az idegenvezetést jobban értettem, mint gondoltam. Nagyon szépen, érthetően és lassan beszélt az idegenvezetőnk. Édesapa viszont annál kevesebbet hallott, mert Zéti szóval tartotta, egyfolytában beszélt, kérdezett, a királynőt kereste és persze mindenhez volt egy két szava. Édesapát kérdeztem is, hogy elmeséljem e, hogy mit látott. Én mindig nagyon keveslem a 35 perces idegenvezetést, hisz annyi mindent lehetne mesélni a különböző termekről. II. Lajos Wagner operáinak szentelte a kastélyt, minden termében egy egy opera (Lohengrin, Parzival, Tannhäuser) köszön vissza. A konyhája még ma is megállná a helyét, Németország első telefonja is megtalálható a kastélyban (csak kár, hogy senki sem tudta felhívni) ... eszméletlen, hogy mennyivel előrébb tartott, mint a saját kora.
Szerencsére a hétfőre tervezett második kastély, nem volt olyan messze Neuschwanstein-tól. Háromnegyed órát utaztunk a másik festői környezetben található Schloss Linderhof-hoz. Nekem valahogy most ez tetszett a három kastély közül a legjobban. Hegyek övezte völgyben húzódik meg ez a inkább emberi léptékkel mért lakhely. Kicsi, kecses, fenséges, királyi, tökéletes és szép. Egy kb 8 fős csoporttal nézhettük meg a kastélyt, minden termét láthattuk, mert II. Lajos életében elkészült minden. Itt is élt Bajorország királya (Neuschwanstein-ban 171 napot töltött életében, Herrenchiemsee-n pedig 10 napot). Az idegenvezetőnk nagyon kedves volt, válaszolt a kérdéseinkre, nem rohantunk ... Zétit elbűvölték a szökőkutak. A jó levegőn megint nagyon elfáradt, egy lépést sem volt hajlandó megtenni. Megint késő este volt, amire haza értünk. Megvacsiztunk és bezuhantunk az ágyba.

Nincsenek megjegyzések:

Zéti csudajó mondatai

"Anyukád, gyere a fiadért, mert fáradt!"
"Ne told ide azt a széket! - Pedig ide hozom!"
"Nem kapsz el, Papa nem kapsz el!"
"Az valami!!" (Mi ez? helyett)
"A kutya fáját!"
"Miért nem alszol még?"
"Papa vegyél fel, fáj a derekam, már sokat sétáltam (kb 20 métert)!"
"Aki nem bújt, aki nem megy ki" (19.07.2010)
Mami, csináljál ide hidat! (azaz ölelj meg! 24.07.2010)
Bimbócskám, jöjjél csak ide! (14.08.2010)
Van egy ötletem, együnk csokoládét (15.08.2010)
Zselyke a pelusos (bölcsi)ba fog járni! (13.08.2010)