Első angol óra

is beköszöntött Zéti életébe. Három hete találkoztam egy Angliában és Ausztráliában felnőtt magyar lánnyal. Gyönyörűséges ahogy angolul beszél, nekem nagyon tetszik. Ráadás hab a tortán, hogy óvodapedagógus a végzettsége. Kaptam az alkalmon és kifaggattam, hogy vállal e kis gyerekeket is magánórában. Igen volt a válasza. Juhuuu!
Gyorsan meg is egyeztünk, hogy mikor, milyen gyakran, hány órára jön hozzánk.
Ma volt az első alkalom, hogy kilenctől délig foglalkozott Zétivel. Megkértem őt, hogy velem is angolul beszéljen, hogy ne az legyen, mint nálunk, hogy Zéti magyarul válaszol neki is. Igyekeztem én is a legjobb tudásom össze szedni. Anyagot hoz magával: könyveket, zenéket, mesefilmeket. Sőt azt is megengedte, hogy átírjam őket, hogy Zéti hétközben is tudja őket hallgatni.
Zéti nagyon jól reagált rá. Játszott Yvettel egész délelőtt. Beszélgettek, báboztak, olvastak, énekeltek. A harmadik órában, már a szavakat is ismételte, ha Yvi megkérte őt.
Délre szegénykém el is fáradt. Jövő héttől viszont délután jön hozzánk, mert Zéti már óvodás nagyfiú lesz! Délben hazahozom őt, alszik egyet és megint frissen jöhet az angol.
Zéti, mikor Yvi indult haza felé, megkérdezte, hogy miért megy haza? Ebből arra következtetek, hogy neki is tetszett az első játékos angolos együttlét!
Kicsit féltem milyen lesz, de nekem is nagyon szimpatikus volt a lány, így remélem még sokáig jár majd hozzánk! Úgy örülök, hogy rátaláltam! Egy igazi anyanyelvű "óvónő", aki házhoz jön!