Keresztelő

-ben voltunk ma. Fél 11-re rohantunk a templomba, ahol Zéti egész jól viselkedett. Igaz kicsit sokat beszélt, de engem ez annyira nem bántott. Suttogva beszélgettünk, mert rengeteg kérdése volt. Legjobban az érdekelte, hogy hol van a Pap bácsi. Az orgonától ma szerencsére már nem félt. A prédikáció alatt kimentünk a templomból, ha korábban gondoltam volna rá akkor elmehettünk volna a gyülekezeti házba is, de majd legközelebb. Benedek megkeresztelésére viszont vissza mentünk. Nagyon kíváncsi volt, hogy mi is történik valójában, és folyamatosan bombázott a kérdéseivel. Aztán kekéhez akart menni...
Az istentisztelet után vendéglőbe mentünk. De nem akármilyenbe. Az udvarban volt egy kisebb kalandpark, csúszdával, homokozóval, kötélcsúszdával, mindenféle kötél mászókával. Zéti nagyon szépen eljátszott. Az ebéd hosszúra sikeredett, de egész jól bírta. A főfogás után azonban már nem volt türelme kivárni, hogy mi is befejezzük, így kiment a kertbe. Kekéék utána mentek és megnézték az állatsimogatót. Nem sokkal ezután tartottak egy lovas bemutató az étterem előtt külföldi vendégek részére. Mi is leültünk közéjük és megnéztük a csikósok bemutatóját, a juhászt a szamárral, a szürke marha fogatot, a lovas hölgyet. A bemutató után oda lehetett menni az állatokhoz és meg lehetett őket simogatni. Zéti a szamárnál leragadt a Papával és legnagyobb megdöbbenésem rá is ült. Egyfolytában nevetett, mosolygott és közölte a Papával, hogy otthonra is kell egy ilyen. Zéti, aki fél az állatoktól, nem mer oda menni semelyikhez (talán csak a cica kivétel ezek közül), most ráült a csacsira. Ezután Zéti elment Papával és a többi vendéggel kocsikázni az erdőbe. Jó fél óra múlva értek vissza az étterembe.
Későre járt, fáradt volt és hazafelé el is aludt az autóban. Most már ágyban, alszanak Papával, hisz holnap új hét kezdődik, és indul az óvoda is.