Egy hét óvóda

utn máris egy hét betegség is elérte Zétit. Még a nyaralásból hoztunk haza náthát, Zéti meggyógyult, legalábbis azt gondoltam én, most mégis itthon van, mert nagyon megfázott. Remélem szombatra már csak egy rossz emlék lesz.
Édesapa vitte őt az első héten oviba. Az első nap még együtt voltak délig, ebédre és délutáni alvásra haza jöttek. A délelőtt folyamán Papa kiment a babakocsiért az ovi elé, mire visszaért a csoportszobába, Zéti már torka szakadtából üvöltött. Papa azt hitte, hogy az ő eltűnése okozta a sírást. Mikor délután leültem Zétivel beszélgetni, az asztalnál ülve elárulta, hogy az egyik kis csoporttársa megütötte őt valamilyen cápás játékkal.
Másnap már egy kicsit a háttérből figyelte papa a beilleszkedést, kinn az öltözőben egy újságot olvasva várta a fejleményeket. Nem kellett sokáig várnia, és nem hallott mást, mint hogy Zéti üvölt. Papát idézve "kezem ökölbe, gyomrom görcsbe szorult és bementem.
Szerdán Papa elvitte Zétit és folyamatosan mondogatta neki, hogy ma már dolgoznia kel menni és csak délre érkezik vissza. Zétinek már az öltözőben kezdett a szája legörbülni, a csoportszobában már nagyon sírt. Papa elindult haza felé, de még el sem ért az ajtóig, amikor a terem ajtaja kivágódott és Zéti rohant utána. Így aztán még egy kicsit játszott vele. Amikor azonban tényleg el kellett jönnie, Zétit a dadusnak adta, jó tanácsokkal látta el, hogy a Zéti szeret bújni és szereti, ha simogatják. Persze Zéti nem adta magát könnyen, szegény dadát agyon rúgta a nagy ellenállás és sírás hevében. Az udvaron is csak a dadus kezét fogta, Papát kereste és egyre csak lefelé görbült a szája.
Csütörtökön egy szál virággal és bocsánatkérés közepette keresték meg a dadust. Sírdogált ugyan az én kis manóm, de Papa elmondásai szerint már nem volt olyan vészes. Napközben sem volt már annyira szomorú és kinn az udvaron a szomszéd kislánnyal eljátszott.
Pénteken nem mertem őt vinni, mert a szívem szakadna meg, hogy ott kell őt hagynom, viszont érte már én mentem. Nagyon kis ügyesen jött ki ebéd után a csoportból, ment a fürdőbe fogat mosni, mosakodni. Hazajöttünk, persze Papának sokkal jobban örült mint nekem, de hisz ő volt vele egész héten, és aludtunk egy nagyot.
A hét szinte teljesen kiesett. Holnap azonban Erntedankfest-et tartanak az oviban, így Zéti megy az Omival, megnézik, hogy milyen buli is ez. Jövő héten meg kezdődik minden előröl, bár nagyon remélem, hogy nem lesz sírás, vagy legalábbis nem ilyen sok.