Strandon

voltunk tegnap. Szombaton egész nap dolgoztunk, Zéti ismét Omával volt egész nap. Oma szerint igen nehezen bírta, egyfolytában az "papucikája" után siránkozott (Édesapa most kezdte harmadik hetét a munkahelyen, Zéti megérzi a hiányát, még így is, hogy napközben eddig sem voltak sokat együtt). Így aztán estére úgy gondoltam, pihenünk és fürdünk egyet. Nagykátai strandon már amúgy is rég voltunk, hát útra keltünk reggel. Zéti nagyon izgatott volt, alig bírta kivárni a reggeli végét. Ügyesen végig ülte az utat és sietősen szedte a lábait a bejárat irányába. Időben érkeztünk, így még helyet mi választhattunk: fa alatt telepedtünk le a gyerek és a gyógymedence között. A plédünkön most sem tartózkodtunk túl sokat. Zéti egész napot papucikájával akarta tölteni. Borús volt az ég, azt hittem a napocska egyáltalán nem fog előbújni, de 10 óra körül jó idő lett. Túl jó is. Zétit alaposan benaptejeztük, de magunkat kihagytunk, jó piros a hátunk, vállunk. Édesapa a gyerekmedencében körözött Zétivel egész délelőtt, délután voltunk a tanmedencében is ... de ez nem jött be annyira az én kis nyuszikámnak. Sőt, amikor Édesapa elment a fényképező gépért, hogy végre velem is készüljön egy kép a strandon, akkor az én kis fiam, teljesen kétségbeesetten követelte az ő papáját. Teljesen meglepődtem, hogy csak akkor nyugodott meg, amikor már látta őt visszafelé jönni.
Ebédeltünk, a hekkből Zéti is jóízűen falatozott, megivott majdnem félliter üdítőt, de az utolsó perceket már nagyon nehezen viselte, hisz csábította őt a víz, a gyerekek kacaja, a pancsolás. Megpróbáltuk elaltatni, hát nem nagyon sikerült. Feküdt velünk egy darabig a pléden, elviselte a fejünkre terített törölközőt is, mi naivan azt gondoltuk ez majd segít, de egyszer csak felült, meglátta Omát a vízben és már ott sem volt. Ismét csobbant egyet a mi is vízi tündérünk.
Fél négy magasságában azonban elfáradt, elfektettem a kezemben a kis nyuszit és már szundikált is. Olyan sokáig aludt, hogy aztán elindultunk haza felé. Már csak itthon ébredt fel a kocsiban. Félálomban azonban mondogatta, hogy ne menjünk még haza ... Reméljük, hogy hamarosan újra megyünk!