-ért és bármi más mezőgazdasági gépért, teljesen mindegy kicsi vagy nagy, oda van az én fiam. Annyira, hogy már régebben megígértem neki, hogy ha szemben a dombon aratni fognak, elmegyünk megnézni a kombájnokat. Most hétvégén a horgásztónál arattak. Opa felhívott, hogy vigyem Zétit ... Autóba pattantunk és már rohantunk is hozzá.Zétit teljesen elbűvölte a nagy gép. Szerencsénk volt, mert Opa ismerte a vezetőt, így Zéti be is tudott ülni a nagy masinába. Sőt ki sem akart szállni. Megkérdezte őt Opa, hogy szeretne e még egy kört menni, határoz
ott igennel válaszolt. Én persze teljesen meglepődtem, hogy beszállt, mert tavaly ilyenkor a traktorba nem lehetett őt feltenni, annyira félt. Két kör után azonban ki kellett szállniuk. Szerencsére nem hisztizett. A mi autónkban csak vigyorgott, ült, meg sem mozdult, csak nézett kifelé a kis szemein, mint aki el sem akarja hinni, hogy mi is történt az imént. Hiába kérdezgettük Ági Omával, hogy milyen volt, Zéti csak nézett meredten előre és mosolygott. (Sajnos erről pont nem készítettem képeket.)Még elszaladtunk tankolni és emlékezett rá, hogy a legutóbb vettem neki jégkrémet. Utánam is kiabált, Mami, hozzál nekem jégkrémet. Azt hittem megeszem azt az okos kis fejét. Mondanom sem kell, hogy lecsúszott neki az egész!
Haza értünk, itt várt az újabb munkagép. A szomszédba jött egy nagy darus autó, ami lepakolta a cserepeket. Fáradt volt már a kis manó, de az autó közeléből nem lehetett elvonszolni.
Délben kimerülten zuhant ágyba és gyorsan elaludt egy eseménydús délelőtt után ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése