Állatkert

-ben voltunk kettesben Zétivel. Azt hittem, kicsit hűvösebb lesz, mert az előrejelzés lehűlésről szólt, így autóba ütünk és elmentünk Jászberénybe. Kicsit megizzadva, kitikkadva érkeztünk meg az állatkert elé. Leparkoltunk a focipálya mellett, ahol épp locsoltak. Zétit kivettem az autóból, megcélozta a locsolóberendezést, és kiabált visszafelé, hogy "egy perc"-múlva érkezik vissza.
Bementünk az állatkertbe, ahol épp a szurikáták látványetetése kezdődött. Zétit a tarajos sül jobban érdekelte, gondolom a feltűnő kinézete miatt. A gondozó hölgy sok mindent elmesélt az állatokról, de ez még Zéti figyelmét nem tudja lekötni. A szurikáták "élőhelye" mögött volt a majmok ketrece, akik épp jó hangulatban voltak, játszottak, incselkedtek egymással, ugráltak kötélről kötélre, kerítésről kerítésre. Ahogy ők haladtak, úgy szalad Zéti is fel s alá a ketrec mellett. Lenyűgözték őt, gondolom főleg a gyorsaságuk, a lendületességük volt magával ragadó. Igen csak nehezen tudtam elrángatni kis manót a ketrec mellől. A barna medvék felé vettük az irányt ... A kert alsó részében volt egy nagy tó, ott megtámadtak minket a szúnyogok, azt sem tudtuk hirtelen, hogy merre fussunk. Zétit meg különösen szerették. Amikor végig értünk az állatkerten, épp a majmok ketrecébe bámultunk befelé, amikor Zéti felfedezett egy állatot a ketrecen kívül, épp az eperfán eperészet. Már nem tudom milyen medve volt, de tuti hogy egy medve faj. Csodálkoztam egy kicsit, nem is mertünk arra felé menni, nehogy baj legyen. Indultunk vissza az oroszlánokhoz, mert lemásztak a faházikó tetejéről, így könnyebben szemügyre tudtuk venni őket. Ekkor már láttuk, hogy a gondozók kergetik a kis medvét. Szegény szerencsétlenségére bemászott az oroszlánok éjszakai helyére, onnan valahogy bekeveredett az oroszlánok "udvarába". Az oroszlánok meglepődtek, hogy mi mozog, elkezdtek vele játszani, pofozgatták szerencsétlent a mancsaikkal. A gondozóknak idejükbe telt mire becsalogatták a nagy cicákat a ketreceikbe. De sikerült, a felgyülemlett tömeg tapsolt. Egyik gondozó bement a kis maciért és rohantak is tovább a kórházba. Később még beszéltünk a személyzettel, akik elmondták, hogy úgy néz ki megúszta a maci ... és az oroszlánok azért nem szaggatták szét, mert nem ismerik az elő zsákmányt.
Még megnéztük a barna macik etetését, és csak azt vettük észre, hogy elszaladt az idő és fél egy van. Zéti is kezdett fáradni, így aztán búcsút intettünk az állatkertnek és haza indultunk.