Anyák napjára

mindkét nagymamának egy - szerintem csodaszép - albumot készítettem. Jó pár éjszakám ráment. Így azért egy kicsit örülök, hogy ez az ünnep is elmúlt és ezen a héten végre megint rendesen jut majd időm az alvásra. Nagyon sok munkám lesz ezen a héten, szinte minden nap este fél nyolcig tanítani fogok. Jó lesz, ha már a nyelvvizsgások és az érettségizők is lemennek, akkor talán megint egy kis nyugalom költözik a mindennapokba és már fél hétre legkésőbb haza érek. Ebből következik ugye, hogy a következő két hétben nem fogom Zétit túl sokat látni.
Itthon már tegnap megtartottuk az anyák napját, mert ma Pásztóra mentünk a Dédihez. Már jó rég nem találkoztunk egymással. Jót ebédeltünk, Dédinek ezer köszönet a finomabbnál finomabb ételekért, kicsit kinéztünk az országos tűzoltó napra. Zétit teljesen oda volt a nagy nénós antókért (autó). Beült, felpróbálta a sisakot és a tűzóltós lány hasába lyukat kérdezett. Most kezdte el a miért korszakot. Mindenre jól lehet egy miérttel kérdezni. A papa győzze válasszal.
Tegnap a horgásztónál töltöttük a délutánt. Horgászverseny volt, de az Opa most semmit sem fogott. Viszont mi megnéztük a barikat, hintáztunk, motoroztunk. Zéti a két Omával kivittem az Opához én csak később csatlakoztam. Hűvös volt a tónál, így Csongor pulcsijában és nadrágjában alig ismertem meg az én kis huligánom. Csodálkoztam, hogy felvette, mert az új ruhák nem a kedvencei. Szó szerint rá kell imádkozni a kis nyuszira, de ha nem tetszik neki az új darab, akkor aztán semmi esélyed, hogy ráad. Azt a hisztit, krokodil könnyeket, üvöltést nem lehet sokáig bírni. Így aztán igencsak meglepődtem, hogy Zéti nem akarta Csongor pulcsiját levenni. Egy egyszerű zöld felsőt viselt, ami nagyon jól állt neki. Azt hiszem, több zöld cuccot kell neki vennem.
Pénteken nagyon jó nap volt. Egész napot együtt töltöttem Zétivel. Nem csináltunk semmi különlegeset. Délelőtt Dédinél voltunk, hintáztunk, traktoroztunk, dél alatt főztem, délután pedig a kertben játszottunk, majd a házikónál homokoztunk. Az anyukák mindennapos életét éltem. Ráadás késő délután nem tanítottam, így még az estém is Zétié volt.
Holnap édesapa elmegy beiratni Zétit az oviba. Két és fél évesen az én kicsi fiam kiscsoportos ovis lesz! De szerettem volna én itthon lenni, Zétivel tölteni a mindennapokat, ilyen fontos dolgokat én intézni. Most született ez a kis manó és már oviba megy. Milyen gyorsan elrepült ez a két és fél év. Nem győzöm kapkodni a fejem, hogy milyen gyorsan fejlődik, okosodik és növekszik.
A házikó is lassan de azért halad előre. Az emelet glettelése csiszolása teljesen kész van, sőt a lenti rész is majdnem kész már egyszer. Remélem ezen a héten vagy a jövő hét elején a lenti rész is elkészül. Papa szerint az jóval kevesebb, mint a fenti. Utána héten pedig már jön a burkoló. Az lesz ám csak igazán izgalmas. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan mutatnak majd a kiválasztott járólapok és csempék a helyükön. Jóval nagyobb projekt egy ház építése, mint ahogy én az gondoltam. Papa inkább a fizikai részét én pedig inkább a munka részét éreztem meg. Voltak mélypontok és itt a finishben a türelem fogyott el. Biztatjuk magunkat, hogy már nem sok van hátra. Remélem hamar eltelik ez a pár hónap és hamarosan a saját ágyunkba tudunk ledőlni a saját házunkban.