Buliban

voltunk ma Carolinánál. Az óvodás csoportja érkezett vendégségbe hozzájuk és mi is kaptunk egy kedves meghívást Zsuzsitól. Korán indultunk, de jó volt mert Zéti így még egyedül tudott játszani, felfedezni a terepet. Hintáztunk, csúszdáztunk, a csúszda alatti kis konyhában főztünk, homokoztunk, libikókáztunk és persze Carolinával játszottunk. Zéti nagyon szeret Lincsivel játszani, egyfolytában őt kereste, sőt kiabált neki: Carolina jöjjél játszani! Míg a gyereksereg meg nem érkezett, Lina nagyon türelmesen játszott is a nála jóval kisebb fiammal. Miután megérkeztek az ovisok Zéti egyedül kellett játsszon. Egyfolytában az mondogatta az én kis manóm, mami nem ismerek senkit. Nagy csodálkozásomra dél alatt elaludt Lincsi ágyában. Előtte azonban végig nézte az összes játékot. Alig bírtam berángatni az ágyba, de mikor sikerült, addigra el is nyomta őt az álom. Sikerült két órát pihennie. Délután mikor felébredt a gyerek épp ebéd után voltak már. Gyöngyöt fűztek, papírsárkányt készítettek, énekeltek és táncoltak. Zéti csak állt a lábamat átkarolva és figyelte a mulatságot. Kár, hogy nem az ő korosztálya volt ... de így is köszönet a meghívásért. Jól éreztük magunkat!