Az év utolsó előtti napján

végre sikerült, Zéti pár nagyon jól sikerült mondatát lejegyeznem és ezt most össze is foglalom. Tudom, ez nem olyan, mintha hallanánk, de mégis jó lesz feleleveníteni. (már gondolkozom egy ideje, hogy fel kellene venni, ahogy az én kis duma-matyim egész nap szövegel, de még ez is várat magára egy kicsit.)
Délelőtt hármasban indultunk sétálni. Az előző esti hóból szinte csak a latyak és a víz maradt meg az utakon. Zétinek ez aztán nagyon tetszett. Ráadás édesapa egy gátat is csinált a ház elé hóból, hogy megálljon a víz. Zétinek egy másodpercre sem volt szüksége, hogy észre vegye, már robogott is felé és bele is gázolt. Mire észbe kaptam, már csupa víz volt minden. Még el sem indultunk sétálni, még fel sem öltöztünk, máris kezdhettük újra az egész procedurát. Elsétáltunk a dédiékhez. Még be sem értünk a kapunk, Zéti már kiabált is "jöttem, dédimama, jöttem". Azt hittem megzabálom, annyira édes volt.
Mikor hazaértünk vettük a kispárnát, a pihe puha takarót és indultunk a nagyágyba délutáni szunyokálásra. Természetesen a pelust is kicseréltük ágyba menet előtt, mert ha nem, akkor Zéti rögtön szól, hogy a pisist ki kell venni. A cumi sem maradhat el alvásnál. Kiabált is Zéti édesapának: "papi, ho(l) van cimim? apukád hozzá(l) egyet." Alvás után igyekszik a család megfosztani Zétit a cumitól, mert ugye az nem jó ... de Zéti ilyenkor is szól: "apukád ne dobd el a cimit, cimizni szeretnék!"
Estefelé, Omával játszott a nappaliban, egyszer csak sűrű lábtopogást hallunk a folyosón és már kiabált is, mami mami. Amikor átért, láttam, hogy Omi melltartója van körbetekerve rajta. Megkérdeztem, hogy mi az rajta, Zéti pedig nagy komolysággal közölte: "cicifix, jó meleg". Na ilyenkor maradjon az ember komoly.
Kekééktől "hazatérvén" kiabálta (kis segítséggel), "mami, úgy megijesztelek, hogy kiugrassz a bugyiból" és az én Tündérem, mindezt nagyon is komolyan vette, és magától hozzá is tette, "mami, vetkőzz le".
Szeret Zéti mostanában telefonálni. Ági Omával rendesen és hosszasan beszélget telefonon. De elég, hogy eszébe jusson, megy a telefonhoz és mondja is "hallo, hallo, dédimama, hívlak gyere le", vagy "hívom Zsuzsa nénit és megkérdezem, hogy mikor megyünk Hajdúszoboszlóra".

Természetesen az l betűt még j-nek ejti, a c-t is gyakran t-nek mondja, szó elején p-t f-nek és a s-t sz-nek.
Remélem hamarosan lesz időm vagy inkább lehetőségem felvenni a mondatait, hogy megmaradjon legalább egy pár ebből a csodás korszakból.

Ünnepek között

nagyon jól érzem magam. Nincs semmi sürgető dolog, lehet élvezni a szabadságot, a lustálkodás, és Zétivel töltött minden percet.
Későig olvastam, Zéti azonban már korán ébredt és reggelente is előveszi a hízelgős kis hangját és addig mondogatja, mami, mami, mami amíg ki nem nyitom a szemem. Mindig nagyon aktívan beleveti magát a napba és rögtön játszani kell. Most épp a kis asztala alatt imád elbújni. Általában letakarom pléddel, aláteszek egy vastag szivacsot és már kész is a Garage. Karácsony óta a Betonmischer-nek van helye az asztal alatt és még épp hogy be fér ő is mellé. Itt eltelik pár fél óra, mire megunja a be is ki mászkálást.
Délelőtt nagyot sétált Zéti Omival és mire hazaértek már épp ebéd és alvásidő is elérkezett. Fáradt voltam és az altatás olyan jól sikerült, hogy én is beájultam, de Zéti - állítólag - jóval korábban kelt mint én. Kimászott az ágyból és már folytatta is a napját. Mikor észbe kapott, hogy hiányzom, akkor természetesen megint jött és hízelgett. Még jó hogy felébresztett, mert lehet hogy akkor még mindig szunyókálnék.
Kora este meglátogattuk a Bálintot és a Csongort. Zéti most már nem fél annyira a két fiútól, mint korábban és szépen eljátszott mellettük. Társasoztunk, csontokat kerestünk kutyaként, vasutat építettünk, megcsodáltunk a magától szaladó kismozdonyt (amin persze a fiúk gyakran veszekednek), ropiztunk, lovacskáztunk ... jól éreztük magunkat.
Itthon bekapcsoltuk a fényeket a karácsonyfán, üldögéltünk énekelve előtte és csillagszóróztunk. Egy egész tasakot felakasztottunk a fára és édesapa mind meggyújtotta. Zéti az utolsó csillagszórót nagyon bátran a kezébe vette - édesapa segített - és köröket rajzoltak maminak a levegőbe.
Ma Zéti rengeteg puszival lepett meg. Ha épp eszébe jutott kaptam egymás után vagy ötöt, mindenhová, csak nem az arcomra. Azt hittem megeszem az én kis nyuszimat.
El is repült ez a nap és vészesen közeledik a jövő hét. Kicsit aggódóm, mi lesz, hogy fogadja majd, hogy ismét munkába járok. Bár gondolkozom erősen, hogy csak 11-én kezdek, mert édesapa jövő héten síelni megy, és lehet hogy nem túl jó ötlet, hogy Zétit mindketten itthon hagyjuk. Még alszom erre pár napot ...

És a várva várt Jézuska megérkezett ...

... elhozta hozzánk is a fenyőfát, mert hát a Jézuskának és az angyaloknak sok a dolguk, így mi díszítjük fel a kis fenyőt csodálatos karácsonyfává. Idén a fát tényleg a Jézuska hozta, mert édesapa egyik rokona ajándékozta nekünk. Édesapa idén lucfenyőt szeretett volna, mert annak nagyon jó illata van és az emlékeztet minket a mi gyerekkori karácsonyainkra.














23-án délután Zéti egy nagyot aludt, és még ébredése előtt pont sikerült becsempészni a nappaliba a kb. 2 méteres formás fát. Zéti nagyon meg volt lepődve és a mosoly ült ki arcára amikor észre vette. A gondosan eltett díszek is előkerültek a dobozból. Zéti nagyon élvezte a gömbök sokaságát, a sok csillogó csecsebecsét. A legjobb mégiscsak az volt, hogy ő is megfoghatta, kezébe vehette, forgathatta és mikor megbarátkozott a fenyővel fel is akaszthatta. Először Opával ketten a felső ágakra lógatták a gömböket, de érdekes volt ez a földről is, így Zéti lent akasztgatta őket. Zéti az ágakra egymás mellé három - négy darabot is képes volt fellógatni és meg is volt sértődve, ha siettél segítségére és megkérted hova is tegye az általa kiválasztott díszeket. Így aztán hagytuk, hogy menjen a saját elképzelései után. A fára utoljára felkerülő gyöngyfüzér is nagyon izgatta a fantáziáját, mire széttekerte, összegubancolta és Nyuszakeke kibogozta addigra felmerült benne a kérdés, hogy hova is való ez tulajdonképp, hisz mégsem a nyakamba fog kerülni. Hallgattuk a karácsonyi zenéket, égtek az égők és az a csodás fenyőillat lengedezte be a szobát. A karácsonyi csoda beköltözött a kis házunkba és reméljük sokáig itt is marad.
24-én nálunk nagy nap van. A karácsonyi mellé még a szülinapi hangulat is megérkezik. Édesanyámnak van születésnapja szentestén. Reggel elmentünk virágért és Zéti nagyon ügyesen hangosan boldog szülinapot kívánva át is nyújtotta azt. Az estét én sohasem tudom kivárni ezért anyum mindig már délelőtt megkapja az ajándékát. Idén egy a saját süteményes receptjeit összefoglaló "Anya édeskönyvé"-t kapta tőlünk. Azt hiszem nagyon örült neki (bár kiderült, hogy már most kiegészítésre szorul).
Zétivel szundizni indultunk, de előtte mindenképp meg akarta nézni a karácsonyfát. Berohant a nappaliba és mit látott, rengeteg becsomagolt dobozt a fa alatt heverni. (Édesanyám elkövette azt a hibát, hogy a fa alá tette az ajándékokat, még elalvás előtt). A Jézuska ismét nálunk járt. Odarohant a fához, körbejárta, és a legnagyobb doboz tetejéről mindent lepakolt, azt kihúzta és már le is szaggatta róla a papírt. Imádni való volt, ragyogott a szeme az izgalomtól. Mikor meglátta, csak mondogatta bicikli, bicikli. Az összerakást kivárni azonban már nehezére esett, ő inkább csomagolt volna. Kipróbálta a Laufrad-ot, de még furcsa neki és lehet, hogy egy kicsit nagy is, még nem a kedvence. Tologatni azonban nagyon szuper. Így volt ez a többi járgánnyal is, majd ha már eleget tologatta és biztonságosnak érzi, felül rá. Még van ideje ...
A többi ajándékot már csak alvás után bontogathatta. Imádkoztunk is, hogy időben felkeljen, hogy el tudjunk menni a templomba. Templom után nyugisabb lett volna a bontogatás, de még viszonylag korán ébredt Zéti így kinyitogatta a dobozokat. A betonmischer, mint ahogy gondoltuk is, mindent vitt. Két napja semmi más játék nem érdekes, csak a betonmixer.
Zéti a templomban tündérien viselkedett. A gyerekek műsora után azonban ki kellett mennünk egy kicsit, mert már nem bírt ülni. Kinn a templom előtt a lábnyomunkat nyomtuk a megmaradt hóba és az utolsó énekre visszamentünk. A templom után megterítettük az asztalt és együtt vacsorázott a család. Elröppent az év legszebb estéje.











25-én itthon voltunk. Vendégek érkeztek Kekéékhez, a keresztgyerekek. Zéti egész délután úgy játszott, hogy szinte észre sem vettük, hogy itt van. Ricsi kapott egy autópályát, amivel Zéti egész délután játszott. De amikor indultak haza felé és összepakolták, akkor Zétinél eltörött a mécses. Egyfolytában kiabált, hogy hova viszik, az a Kekéé, ne szedjék szét .... stb. Nagyon fáradt is volt, mert délután egyáltalán nem aludt. Mikor elmentek, történt még egy kis baleset is. Beleállt a betonkeverő dobozába, és hanyatt vágódott. Mire megvigasztaltam és a csillagszórózással elvontam a figyelmét, érte őt a második baleset. A csillagszóró a kezében eldőlt és megégette őt. Nehezen megvigasztaltam, és rá pár percre el is aludt.
26-án délre az Ági Omáékhoz mentünk. Szerencsére Zéti elaludt a kocsiban és 2-ig szundizott. Nagyon örültem neki, mert elfáradt az előző napokon. Egész jól evett ébredés után és nagyon élvezte a lányok társaságát. És a várva várt Jézuska ismét megérkezett. Hozott szánkót, mesekönyvet, gyurmát, órát és sok sok édességet. Hazafelé a kocsiban beájult a kismanó és reggel 6-ig aludt. Szerencsére az Oma átvette őt, hisz nem látta az unokáját egész nap, így ma hajnalban be is pótolta.

Karácsonyi előkészületek

Szerdán voltam az évben utoljára dolgozni .... juhhhhheeeeee! Semmi sem jobb az itthonlétnél és egy kis lustálkodásnál. Csütörtökön Zéti nélkül (lelkiismeret furdalásom is volt, hisz mondtam neki, hogy most már vele töltöm minden időmet) bevásárlókörútra indultunk édesapával. Zétinek vettünk egy Laufrad-ot. Remélem fog tetszeni neki. Játékot már nem akartunk, mert sok van neki, illetve szüleim ajándékát semmi sem fogja majd felülmúlni (egy nagyon nagy betonkeverő autó, és egy annál is nagyobb traktor). Édesapám addig keresett, kutatott a neten, míg talált egy strapabíró betonmischert. Nagyon kiváncsi vagyok Zéti arcára, amikor kibontja. Már előre örülök neki.
Pénteken együtt voltunk, de csak élveztük az együttlétet, már nem is igazán emlékszem, hogy mit csináltunk. Én aludtam délután Zétivel egy nagyot. Pihentem.
Szombaton délelőtt Zétinek szerettünk volna egy ágyat venni, de nem igazán volt nekünk tetsző. Azaz most jó lenne kitalálni, hogy milyen gyerekbútor lesz a szobájában és ahhoz illő ágyat kellene vennünk. Még van pár napom, hogy kitaláljam, az ágy ráér, megvehetjük ünnepek között is. Jó lenne még most átszoktatni külön ágyba, hogy ha majd az új házban leszünk ne legyen belőle gond.

Apropó ház: most láttam csak, hogy édesapa lefényképezte ebben a szép hóesésben. Hát ilyenek vagyunk 2009 decemberében. Kár, hogy a benti munkálatok nem haladtak ilyen jól. De majd januártól remélem újult erővel, gőzerővel haladunk majd előre és legkésőbb nyár elején költözünk.

Megérkezett a tél is, sok sok hóval. Szerdán már nagyon havas volt minden, én meg egyre inkább utálok vezetni, hát még ilyen utakon, sopánkodtam is, hogy bárcsak egy nappal később jött volna. Szerencsére megúsztam balesetmentesen az utat, és azóta nem is ültem volán mögé.

Édesapával Zéti nagyon ügyesen csúszik le az utca lejtőjén. Most fél egy kicsit, mert valamelyik délután lecsúszott a szánkóról, és beütötte a hátát. Van rajta egy jó nagy kék folt és egy horzsolt seb. Néha azért rá lehet beszélni egy csúszásra.
Tegnap délután még sógyurmáztunk, mára már csak a festés maradt hátra. Azt hiszem ha felébred kreatívkodunk egy kicsit. Ominak csináltunk még díszeket akár a fára, akár az ajtókra is felakaszthatja majd.



Ma megint énekeljünk este, hogy
Advent, Advent, ein Kerzlein brennt
erst eins, dann zwei, dann drei, dann vier
dann steht das Christkind vor der Tür.
Zéti nagyon szépen tudja, már majdnem végig.
Megfogadtam, hogy összeszedem a mondókákat, amit a Zéti már mondogat. Itt a leggyakrabban mondott mondókák listája:
Arany Lacinak (több mint a felét elmondja egyedül, apró segítséggel)
Bóbita
Fut a kocsi, jön a kocsi
Ha én cinke volnék
Télapó gyere már ...
Eine kleine Dickmadam (végig elmondja)
Wenn das Kind nicht schlafen geht ...
Ezeknek a daloknak a refrénjét szokta énekelni velem:
In der Weihnachtsbäckerei
Sei gegrüßt lieber Nikolaus
Lasst uns froh und munter sein
Ein Vogel wollte Hochzeit machen ...

Traktort mostanában nem szoktunk nézni, helyette megy a Thomas és a Barney. Sőt, akarunk csomagot küldeni németbe a haverjainknak, és a kislánynak vettünk egy Fifi babát. Hát Zéti meg van halva érte (szerintem is nagyon szép), mindig mondogatjuk, hogy a baba elmegy Violának de szerintem meg fog szakadni a szíve, ha becsomagoljuk. Így aztán vettünk neki is egyet. Azóta ez a mese is a kedvencek közé tartozik. Zétény szívesen nézi a Barbie meséket is. Van, hogy képes a másfél órát végig ülni az ölemben, mert imádja, hogy énekelnek és táncolnak. Ma a Diótörőt néztük meg szánkózás előtt. Úgy hangzik, mintha sokat ülne tévé előtt, de szerencsére ez nem így van. Esténként szokott meséket nézni, de gyakran szól csak, Zéti meg a lakásban futkározik.

Remélem nagyon hosszúnak fog tűnni ez a pár nap itthonlét. Még olyan messzinek tűnik a 7-e. Bár ha elkezdődik az ünnepi forgatag csak úgy el fognak repülni ezek a szép napok. Jó lenne ha maradna ez a szép fehér táj karácsonyra!

Advent

időszakát továbbra is imádom. Ilyenkor igazán béke költözik a házba. Advent első vasárnapja előtt pénteken Zétivel elkezdtük kidísziteni a házat, hogy meglepjük Omát amikor haza ér. Feltekertük a girlandot a korlátra, felakasztottuk rá a díszeket, sógyurmát, gömböket és angyalkákat. A kis piros angyalkák Zéti kedvencei lettek. Mindig ha arra jár, megsimogatta őket,nózizott velük (kis orrát az angyalka képzeletbeli orrához dörgölte), egyszerűen ennivaló volt. A kívánt hatást elértük, Oma nagyon örült.
Szombaton (kicsit csaltunk az időpontot tekintve) elkezdődött nálunk a Weihnachtsbäckerei. Egész nap sütöttünk. Zéti szorgalmasan dolgozott, járt a kicsi keze, kicsi szája, öröm volt nézni örömét. Elég sokáig lekötötte őt a tészták kiszúrása, tepsibe tétele, lisztezése kinyújtása. Olyan volt mint egy kis angyal.
Vasárnap édesapával kettesben elmentek az Ági Omához, én pedig kezelésbe vettem a ház többi részét is. Így helyükre kerültek a girlandon lógó csizmák, az ablakdíszek. Zéti most már nagyon tudja, hogy az adventi kalendáriumot minden reggel ki "kell" nyitni. Tegnap fél ötkor, mikor kinyitotta a szemét kérte is a zsákját. Csak nehezen lehetett meggyőzni, hogy várjuk meg amíg világos lesz.
Most hétvégén szombaton Zétivel és Uromával elmentünk az Adventi vásárba a Gödöllői Kastélyba. Az ajtóban mindjárt a Mikulás fogadott, akitől szaloncukrot, mandarint kaptunk. Zéti kérésemre a Mikulásnak adta a cumit, aki nagyon buzgón be is dobta a zsákjába (miután visszakértük, szinte pánikba esett, és eltartott egy darabig amíg a dédinek sikerült kihorgásznia), szerencsétlenségemre nem vittünk másikat, Zéti pedig annyira kétségbe volt esve, hogy vissza kellett kérjük. Megnéztük az állatokat (szamár, bari), játszottunk a labdákkal, és majdnem végig a bábelőadást a négy évszakról. Jól éreztük magunkat.
A mostani közös sütés kimaradt, Keke sütötte meg a mézeskalácsokat. Majd a mostanin.
(A költözködés elmarad decemberben. A színezés, a fütés kész, majd januárban folyt köv.)
Zétény minden nap meglep. Rengeteg dolgot mond, összefüggően, egész nap beszél. Fantáziadús kicsi fejéből sokszor kipattan valami, ami aztán nevetésre késztet. Tegnap este megmostam a kezét, és egyszer csak megszólalt: "en csak dolgozom, meg mosogatok" - pont ugyanúgy ahogy azt az Oma szokta. Esténkét elmeséljük Jesu születését, a betlehemi istállót, Máriát, és Josefet. Sokat énekelünk. A Lasst uns froh und munter sein dal refrénjét végig tudja.
Sosem írom le időben a beszólásait, pedig olyan sokszor olyat jót mond ... Fogok már egy papírt fogni és összeszedem őket.
Betegek lettünk Zétivel a hétvégén. Mindketten jól megfáztunk. Igazából a Kekenyuszától én elkaptam, Zéti meg tőlem. Igyekszünk kilábalni belőle.
Remélem az ünnepek alatt lesz időm többször bejelentkezni!