Ethan

Kilábaltunk a hasmenésből, így nem maradt el a csütörtökre tervezett látogatás sem Nagykállóban édesapa keresztfiánál sem. Korán ébredtünk, így hamar útra tudtunk kelni. Az út nem rövid ugyan, de mégis sokat rövidült időben azzal, hogy Nyíregyházáig autópályán lehet haladni. Nagyon féltem az úttól, mert Zéti nem tűri túl jól a hosszú utazást. Mégis meglepetést okozott nekem a kis nyuszi, mert teljesen jól viselte. Nem gondoltam volna ugyan, de bealudt fél úton, így aztán frissen érkeztünk meg Ethan-höz.
A eltelt három évben, mert ennyi idő telt el az utolsó Amerikából tett hazalátogatásuk óta, nagyon megnőtt a kissrác. Az arca nem sokat változott, még mindig olyan szép és még mindig tiszta anyja, de sokat nyúlt. Most már szedhetne magára pár kilót, mert nagyon vékonyka a lelkem.
Az asztmája is nagyon kínozta szegényt, nem volt túl jó hangulata. Zéti biztosan kicsi volt még neki.
Nagyon vicces volt azonban látni, hogy mennyire féltékeny az apjára. Ethan édesapa hátán lovagolt, Zétinek nem tetszett, csak csimpaszkodott édesapa lábán. Őt is fel kellett venni. Így aztán szegény édesapán elől is és hátul is lógott egy gyerkőc.
Kora délután elmentünk Nyíregyházára az állatkertbe. Megnéztük a pingvineket, a fókákat, jegesmedvéket, és Ethan kedvenceit a kígyókat, krokodilokat, bogarakat. Félelmetes, hogy mennyire ismeri ezeket az állatokat. Csak úgy mondta maga elé angolul, hogy melyiket hogy hívják.
Ethan nem szeret gyalogolni, így egyfolytában édesapa vitte őt. Mivel nem csomagoltunk babakocsit, az én kicsi manóm rajtam lógott, mert Ethan anyukája nem volt elég jó neki.
Nagyon érdekes dolog történt velünk a majmos ketrecnél: édesapa majmot utánzó hangot hallatott, amikor a kicsi majmok támadó állásba lendültek és fújtak ránk. Mindkét gyerek nagyon megijedt, mi felnőttek meg igencsak meglepődtünk. Aztán az egészen jókat nevettünk.
Délután Ethannek orvoshoz kellett mennie, így aztán nem tudtuk megnézni az egész állatkertet. Mindenesetre így is nagyon elfáradtunk.
Köszönjük Timinek és Ethannek a szép napot és a szép ajándékot. Reméljük a következő találkozásig nem kell három évet várnunk!

Húsvét

Nálunk is járt ám a nyuszi, csak én egy kicsit későn jutok az íráshoz. Zéti egy kosárra való csokinyuszit gyűjtött be. Ezek mind itt sorakoznak az ebédlőasztalon. Ezen a hétvégén szombaton dolgoztak a kőművesek, így nagyiéknál voltunk. Vasárnap nagyapa születésnapját ünnepeltük (kapott egy eperfahordót a pálinkájának) és csak késő délután értünk haza. Zéti délutáni alvása alatt én szereztem egy szép kis nyuszit a manónak. Egy fehéret fekete (szürke) foltokkal, sötét szemmel. (Nagyon csúnyák a piros szemű tiszta fehér nyuszik. Megijedtem tőlük.) Még nagyiéknél megmutattam neki a dobozban rejlő új háziállatunkat. Csak kerekre tátotta a nagy szemeit, és azt mondogatta, hogy ooooo. Megsimogatni nem merte, keresztanya kezét tollta be a dobozba, hogy simogassa ő meg. Szegény nyuszi nagyon meg volt ijedve. Ha tehette volna biztosan kiugrott volna a bőréből. Mikor haza értünk kiengedtük őt a dobozából. Zéti csak úgy kergette. Édesapa nem nagyon örül az új jövevénynek, mert nincs őt hová tenni. Egy nagy kosár lett az otthona. Igyeszünk minden nap játszani vele, kiengedni friss füvet enni. Sőt most már van búzánk, kukoricánk és nyúltápunk is. Reggel este szorgalmasan etetjük a kis állatot.
Miután kinyuszizta magát az én kis manóm, elrejtettem (kicsit túlzás ugyan, mert csak lettem a fa elé a kosarat) a "fészket" a kertben. Mikor Zéti meglátta, odarohant és kiszedegette a csoki nyuszikat. A kosár alatt pedig várt még rá egy kis fa vonat. Legugolt majd leült a fűbe és elmélyülten játszott.
A házból nagyon hallani a vonatokat, így sokszor mondókázunk, hogy
Eine kleine Dickmadam
fuhr mal mit der Eisenbahn
Eisenbahn, die krachte,
Dickmadam, die lachte. (huhuhu)
Mikor meglátta a csomagoláson a vonatot rögtön utánozta a vonatfütty hangját.

Hétfőn aztán pihentünk egy nagyot. Már korán reggel útra keltünk a nagyival és kekéékkel az Aquaworldbe. Egész nap úszkáltunk, egy órakor tojást halásztunk a gyerek medencében. Zétinek annyira bejöttek a műanyag tojások, hogy nem akarta vissza adni a szervezőknek. Nehezen sikerült rábeszélni őt, hogy adja vissza, inkább fogadja el cserébe az édességet, amit kap. Azt hittem lesz nagy sírás, de aztán megbékélt a csereajándékkal. A gyerekmedencében csúszkált is a csúszdán. Egyszer jól el is merült és nyelt egy nagyot a fürdővízből. Annyira sajnáltam szegényt. Csak négy hónap telt el az utolsó vizes élménye óta, mégis szembetűnő volt a változás. Sokkal jobban élvezte az igencsak fárasztó napot. Dél alatt sikerült őt elaltatnom és kinn aludt is egy órácskát az egyik nyugágyon. Mi addig szaunáztunk egy nagyot. Most kivételesen én is csúszdáztam édesapával. Nagyon buli volt. Már rég nem csúsztam. De tetszett! Kár, hogy olyan nagy sort kell kivárni minden egyes csúszás után. Mehetne gördülékenyebben a dolog!
Megebédeltünk és délután a kertben a játszóházban játszottunk. Csúszdázott Zéti, mászókázott. Aztán felfedézték egy készülőben levő strandröplabda pálya homokát. Négy felnőtt és egy csöpp játszott benn a homokban. Jó kis nap volt, gyorsan eltelt.
Éjszaka aztán átkoztam, hogy fürödni mentünk. Zéti nagyon rosszul aludt. Egész éjjel nyüszkölt közöttünk. Éreztem, hogy bekakilt, de nem volt erőm felkelni, édesapa aztán megerősítte a sejtésem. Átpelenkáztam a kis mogyorót. Utána aztán már nem tudtam aludni, csikart, görcsölt az én hasam is. Belefutottam Zétivel egy jó nagy hasmenésben. Engem rázott a hideg, de közben izzadtam. Nagyon kész voltam egész éjjel. Utána még két napig szenvedtem. Zéti hamar jobban lett. Nem tudom, hogy az aquaworldi ebéd miatt voltunk betegek, vagy valami mást szedtünk össze, de mindenesetre nagyon kész voltam.
Reméljük a legközelebbi kikapcsolódás utóhatása nem lesz ilyen rossz.

Nyár ...

... beköszöntével - de kérdem én, hol maradt a tavasz? - rájöttem arra, hogy az én kicsi nyuszimnak egyáltalán nincs az évszaknak megfelelő öltözéke. Tegnap este mikor hazaértem és Zétit a kezembe vettem, ragadt a haja, olyan illata volt mintha egy akváriumból, a halak mellől húzták volna ki őt, melege volt, izzadt ...! Nem is haboztam, édesapát bepakoltam a volán mögé és elhúztunk a tescoba. Nem elég, hogy szegény mazsola beleizzad, belefülled a pelusba, az anyja még hosszú gatyát és edzőcipőt húz rá. Vettünk is pár pólót és rövidnadrágot. Mára pedig beütemeztem egy szandál és cipővásárt. Délelőtt csavarogtunk egyet az Árkádban és csekély 13e forintért vettünk két cipőt. Ahhoz képest, hogy a téli bakancsa is ennyibe került, egész jó vásárt csináltunk a két cipővel. Zétinek kölcsönöztünk egy bevásárló kocsit, olyan autósat, abban ült jó sokáig, a cipőpróbákhoz kegyesen kidugta a lábát az "ajtón" és szorgalmasan tűrte, hogy édesanyja jópár cipőt felhúzzon a lábára. Egy tündér volt. Szegény nagyit elrángattuk magunkkal, mert féltem a kocsiúttól, de ha tudom, hogy ilyen jól viselkedik, akár mehettünk volna kettesbe is (mindenesetre így nagyon kényelmes volt nekem). Azt hittem, hogy Zéti lába már nagyobb, de most látom igazán a szandiban, hogy a 22-ben is van még hely. Így remélem őszig mindkettő kitart.
Mivel az építkezésen sokat kinn vagyunk lassan gondoskodnom kell neki naptejről is. A tavalyi niveaval nem hiszem, hogy be fogom krémezni, mert félek az ekcémától. Most egy ideje már nem látszanak rajta a pöttyök. Szép a kicsi bőre. Este amikor fürdéshez levetkőztetem nagyon viccesen néz ki a hófehér pocakja mellett a lebarnult kicsi keze és arcocskája. Azt olvastam, hogy az Ilcsi termékeket lehet kisgyerekekre is kenni, most épp egy ilyen naptej beszerzésén vagyok rajta.
Megérkezett amerikából kedden édesapa keresztfia. Sajnos az ország másik végén laknak, nem tudom, hogy lesz e időnk Ethant meglátogatni, vagy édesanyja szán e ránk egy két napot és eljönnek e hozzánk vendégségbe. Édesapa biztosan nagyon örülne neki, mert már 3 éve nem találkoztak.
Zéti imád az autóban a kormány mögött brümmögni. Édesapám megmutatta neki, hogy milyen jó is a kocsiban játszani, azóta ha elmegyünk az autó mellett bekéredzkedik és képes akár egy órát is elbíbelődni benne. Tudja, hova kell dugni a slusskulcsot, sőt sokszor sikerül egyedül is bedugnia. Imádja a kormánykereket "forgatni". Nagy türelem kell ám mindehhez. Mert ha egyszer beszabadul a járműbe, akkor eltart egy darabig, amig kiimádkozom őt onnan. Vagy jó nagy hiszti árán kiveszem őt. (Azt annyira nem szeretem, de néha muszáj.)
Mostanában megint rájött a tombolhatnék. Ha valami nem tetszik neki, akkor megy a cirkusz. Ilyenkor elmagyarázom neki a dolgokat, utána jókat nevetek rajta és felkínálok neki valami mást, játék, mesélés, zene, tánc, séta ... épp mihez van kedvem. Biztos vannak ügyesebb anyukák is tőlem, akik jobban kezelik a dolgokat, de lassan én is belejövök éa egész jól tudom kezelni ezeket a dühkitöréseket. Ezért aztán mostanában egyre rövidebb ideig is tartanak. Remélem, hogy ezt az életkori sajátosságot hamarosan kinövi, mert annyira nem jön be.
Zéti mindent mond. Minden szó kezdőszótagját mondja utánunk. Mindegy hogy magyarul vagy németül.
Valamelyik nap autóban ültünk, anyumékhoz tartoztunk, amikor édesapa kérte Zétit, hogy mondja, gyere, Zéti erre úgy válaszolt neki, hogy ko(mm). Kicsit meglepődtünk mind a kettem. Ma is volt hasonló élményem. Árkádhoz akartam lekanyarodni, a piros lámbánál álltunk épp amikor anyum mondogatt, hogy mi van a plakáton: golyók ... stb. amikor Zéti kijavította őt, hogy azok ott ba(ll), azaz labdák. Azt hittem, rögtön megeszem.
Most kezd azonban látszani, hogy majd keverni fogja a két nyelvet. De rendjén van ez így. Van még pár éve, hogy letisztuljon a kicsi fejében a sok tudás.

Elmaradás

Nagyon sok az elmaradásom. Sokszor le szeretnék ülni a gép elé, és azt a pillanatot szavakban is megörökíteni. Persze olyankor sem a gép sem a fényképező nincs nálam.
Tegnap reggel nagy sétát tett Zéti a nagyival. Miután kinyitja a szemét, épp csak a reggeli végéig bírja türelemmel, és menni kell. Már a reggeli előtt mondja, hogy (sé)ta és mutat az ajtóra. Délutáni ébredés után sincs ez másként. (Így aztán a lakás állandóan szalad, tegnap nem bírtam, este 7kor nekiálltam takarítani.) Ha egyszer elindulunk, akkor aztán mindig este van mire hazaérünk. Nem tudom, hogy Zselykééken kívül van e még szülő, aki ennyit kinn van a gyerekével. (Majd ha jön már a nagy meleg, nem tudom, hogy fogom majd 11 és 15 óra között benn tartani az én kis csemetémet.) Imádnak kinn lenni, felfedezni a világot. Úgy hiszem, hogy ilyenkor igazán szabadnak érzik magukat. (Majdnem) Azt csinálhatnak amit akarnak, oda mennek, ahova szeretnének, nincsenek korlátok. Főleg a templomkertben. Dombra fel, dombról le. Tegnap épp beértünk a templomkertbe, kivettem Zétit a kocsiból, amikor jött egy autó. Egyből nyújtotta is a kezét, oldalra húzódtunk, leült a padkára, felnézett rám azzal a csodaszép csillogó nagy szemeivel és azt mondta brümbrüm. Bevillant, hogy tavaly ilyenkor, örültem, ha egy kicsit elvolt a babakocsiban, most meg már elmondja, hogy mi történik körülötte. Elszaladt ez a 15 hónap. Zéti kora nekem valahogy megállt a 1 évnél, mindig utána kell számolnom, hogy hány hónapos is. Rohan az idő. Azt veszem észre, hogy oviba megy az én kicsi fiam. (De ha ez a kormány, így halad tovább, akkor maholnap már bölcsibe kell adnom, az én manómat. Márpedig én eléggé bölcsi ellenes vagyok. Maradjon az a kicsi mazsola otthon az édesanyjával, amíg lehet. Ott van ő a legjobb helyen. Nem mintha sok lenne az a GYES, de akkor is... Erre most még azt a keveset is elveszik. Persze strukturális, intézményes lehetőséget nem biztosítanak a gyerek elhelyezésére. 130%-on dolgoznak a bölcsik. Kinek van pénze manapság magánbölcsibe adni a gyerekét? Nem beszélve arról, hogy a munkáltató sem akarja a mamát idejekorán viszont látni.... de ez már egy másik blog témája lenne, de ott nem fogalmaznék ilyen szépen, mert nagyon mérges vagyok.)
Nagyon jó, hogy megjött már ez a jó idő, szeretünk kinn lenni. A nyuszi meghozza majd a homokozót is, akkor nem leszünk állandóan kinn az utcán. Lehet majd itt benn is játszani. Most a Zselykééknél szoktunk, homokozni és hintázni. Zétinek is csináltak egy külön bejáratú hintát, abban játszottak a kicsi huligánok tegnap. Bár Zselykét már megint rég látta Zéti és mindig eltelik egy kis idő, amíg megszokja a kis csaj nagy hangját. Tegnap és ma délelőtt is elpityeredett egy párszor, mert megijedt, amikor Zselyke rá parancsolt. Mutat valamire (nekünk is érteni kellene, hogy mit is akar), hangosan azt kiáltja hogy öööö. Erre aztán Zétinél eltörik a mécses....
Hétvégén falaztunk. A pince szint majdnem összes fala teljes magasságban áll. Most szombaton még felfalazzák a hiányzókat és aztán jövő héten lehet gerendázni.
Húsvét hétfőn tervezünk fürödni menni. Biztos nagy lesz mindenhol a tömeg, de nekem akkor is jól fog esni egy kis fürdőzés, szaunázás. Zéti is biztos élvezni fogja.



néni, drei, chi(nesen) ko(ntrabass), fi(sch), Zsely(ke), bu(s), cica, anya (én még nem hallottam, nekem mamit mond), de szinte mindent ismétel, minden első szótagot mond utánunk.

Tavasz

Tegnap gyönyörű napunk volt. Zéti nem ébred olyan korán, mint szokott. Kicsit tovább pihentünk, mai már igencsak ránk fért. Ráadás tegnap egész napom Zétié volt. Voltunk a nagyinál, mert apummal el kellett intéznem egy két dolgot. Délután azonban kihasználtuk a jó időt. Mennyire más illat lengi be a tájat tavasszal. Gyönyörködtem az időben, a máriabesnyői basilika minorban és persze az én kicsi nagy fiamban. Nagyival nem akar sétálni. Fura, de tényleg igaz. Tudják ezek a kicsi huligánok, hogy kivel mit csinálhatnak. Nálam akár másfél órát is ül a babakocsiban és ha kedve van sétál. Anyumnak sem a kocsiban nem ül se nem sétál. Cipelteti magát a kis zsivány.
A templomig eltolltam Zétit a babakocsiban utána hagytam, hogy szaladgáljon. Hazafelé benéztünk Zselykéékhez. Hokozott a két kis nyuszi. Mi még nem tettük ki a miénket, (most már megvárom vele a húsvétot), így Zéti igencsak lelkesen homokozott. Jöttek mentek a kisház és a homokozó között. Hamar elszaladt az idő. Fél háromtól este 6-ig kinn voltunk a jó levegőn. Tegnap olyan meleg volt, hogy Zétiről le is vettem a sapiját. Nagyon élvezte. Milyen jó is lesz már, ha egy szál pólóban kimehetünk. Nem kell három réteg ruhát magunkra húznunk. Mennyi macerával kevesebb lesz!
Ma megint úton voltam. Zéti nagyival. Így aztán azt a kevés időt, amit együtt töltöttünk intenzíven kihasználtam. Délután, miután felébredt az alvásból, még sokáig az ágyon bohóckodtunk, bújtunk, hancúroztunk. Olvastunk. Este aztán a hátamon lovacskázott boldogan.

Egyre több szó elejét, hangokat mond utánunk. Ma meglepett azzal, hogy azt mondta Zsely(ke). Este elgurult biciklivel egy bácsi a ház előtt, erre Zéti megszólalt, hogy bi. Szinte tisztán mondja, hogy néééni (megnyújtja a né-t). Ismételi, hogy bá(nane). Azért írom így, mert a ba, az nála a szemetet jelenti. Olvastunk képeket, a kappe-ből mondta utánam hogy ka. Tudja azt is, hogy nu(deln) ... Megtanultuk mutatni a szemet (au(ge), de ez lehet au(to) is), nyelvet, fület már tudta, a hasat. Eszméletlen, de minden nap újabb és újabb szavak kerülnek elő.

Nem telik majd el sok idő és folyékonyan beszél majd