Benett

Ma, 2011. augusztus 30-án kb 14:30-kor megszületett Deme - Mayer Benett. 3770 g és 58 cm. Baba és mama egészségesek!

Drága egyetlen édes csöpp BENETT, isten hozott a családunkban. Nagyon jó egészségét kívánunk mamának és babának!!! Sok szeretetet, türelmet, kitartást a szülőknek a neveléshez!

Balaton - Vonyarcvashegy

A német barátainkkal ráhúztunk még egy hetet nyaralásra, augusztus 8-14 ig lent voltunk a Balatonnál. A németországi rossz idő után nagyon vágytunk a napsütésre és a melegre. Nem panaszkodhatunk, egész kedves volt hozzánk az időjárás.
Hétfőn érkeztünk, vacsorát főztünk, felfedeztük a campinget, ahol megszálltunk. Palacsintát sütöttünk, de a villanyrezsó kicsit megtréfált bennünket. Még soha nem sütöttünk ilyen sokáig palacsintát, pedig ettől csak többet szoktam és nem kevesebbet. Annyira lassan ment a dolog, hogy felváltva álltunk a tűzhely mellett: én kezdtem, Papa folytatta és Galina fejezte be. Este korán ágyba bújtunk, mert Félix és Viola fáradt volt.
Kedden reggel kimentünk a Balaton partra. Félix és Zéti nagyon otthonosan mozgott a stégen, hisz ők már hétfőn délután felfedezték a terepet. Félix le is ment a lépcsőn, Zéti persze utána. Mondtuk, hogy lassan, mert a lépcső csúszhat. Szót fogadott Zéti, kapaszkodott is a korlátban, mégis megcsúszott a lába és melléig elmerült a vízben. Még egy karcolás a lábon, üvöltés a stégen. Papa levette a pólóját és rohant száraz ruhákért. A stégen hűvös szellő fújdogált, de ez Félixet nem zavarta. Simán levetkőzött meztelenre és bement a Balatonba fürödni, így Galina rohant a Papa után, hogy törölközőt hozzon. Látszott a gyerekeken, hogy nagy kedvük van a pancsolásra, így rábeszéltem a Baude családot kehidakustányi termál strandra. Gyorsan össze kaptuk magunkat, autóba pattantunk és már autóztuk is a strand felé. A fürdőben a lehető leggyorsabban átöltöztünk és már kint is voltunk és kerestük a szabad helyet, ahova lepakolhattunk. A strand gyönyörű, isteni a meleg termál vize, szélvédett helyen van, nagyon jól éreztük magunkat. Zéti kipróbálta a hullám medencét is, lángost ettünk, játszótéren játszottunk és legfőképp a medencében töltöttük el az idő legnagyobb részét. Későn értünk haza, még vacsiztunk egyet és fáradtan ágyba dőltünk.
Szerda reggeli közben eldöntöttük, hogy az aznapi túra, Zánkára visz minket és megnézzük a dinoszauruszokat. (Én a belépőjegyet felháborítóan sok(k)nak találtam. Egy család belépője 6000 forintba került, ugyanannyiba mint Ausztriában a Styrassic parkban.) Egy nem túl nagy területen vannak felállítva az állatok, nem olyan jól elrejtve az erdőben mint Ausztriában. Zéti azonban élvezte, sőt itt most egyáltalán nem félt a szobroktól. Odament hozzájuk, megfogta a farkukat, belebújt a szájukba, ráült a kölyök dinókra. A kiállítás végén nagyon jó ötlet volt a homokban elrejtett csontváz, amit a gyerek paleontológusok áshatnak ki. Zéti nagyon élvezte a söprögetést, alig lehetett őt rábeszélni az indulásra. Pedig még sok érdekesség vár még ránk.
Nagyvázsony felé vettük az irányt. Dél körül érkeztünk meg a várhoz, a várcsárdában egy ebéddel indítottunk. Az udvaron foglaltunk helyet, de én nagyon fáztam, hűvös szél fújt és az árnyékos asztalnál nagyon fázott a lábam. Zéti egész héten meglepően jól evett. Míg az étel az asztalra került, Zéti Félix-szel kocsizott és játszott. Ebéd után megnéztük a várat. Felfedeztük a tornyot, felmásztunk a tetejére és onnan néztünk szerteszét. Hazafelé Zéti elaludt, otthon is tovább szunyókált, így addig mi megfőztünk. Vacsora után még elmentünk egyet sétálni és megnéztük a Szent Mihály kápolnát a camping mögött emelkedő dombon.
Csütörtökön Sümeg felé indultunk. Igyekeznünk kellett a reggelivel, mert a 11 órási várjátékokat el szerettük volna érni. Ügyesek voltunk. Egy fél órával a kezdés előtt érkeztünk. Megvettük a jegyeket, tettünk egy kört és türelmetlenül álltunk az ajtóban és vártuk, hogy beengedjenek. Elfoglaltuk a helyünket és feszülten vártuk a műsort. A lovagok és várkisasszonyok nagyon jó műsort hoztak. A főlovag nagyon vicces volt, sokat mosolyogtunk. A cirkusz bemutatójában Zéti is szerepelt. Gyerekeket hívtak ki a "porondra" és hengerre tett lécen kellett egyensúlyozniuk. Zéti nagyon ügyes volt, talán egy pillanatra egyedül is megállt rajta. A show után ebédeltünk egyet és teli pocakkal másztuk meg a nem túl hosszú utat a várhoz. Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű vár! A várban pénz vertünk, kürtős kalácsot ettünk, tornyot másztunk, kilátást csodáltuk. A vár után mi Vonyarcvashegyen a strandon pihentünk egyet, pancsoltunk, csúszdáztatok, homok várat építettetek. Este az elalvásnál nem kellett hosszasan mesélni.
Pénteken délelőtt Keszthelyen a Festetics kastélyban jártunk. Zéti Papával kint maradt a kastély kertben, mi pedig bent gyönyörködtünk a kastély sokszínű szobáit. Kiváncsi voltam a keszthelyi kikötőre is, így elautóztunk oda, és ha már ott voltunk, hajókáztunk egyet egy gyönyörű vitorlás hajón. Zéti egyfolytában a kormánykerék mellett üldögélt és tekerte, amíg csak lehetett. Sajnos a nagy kormánykeréknél baleset történt. Zéti megtámaszkodott a kormány keréken és az elfordult, megütött a kezét. Még egy kék folt, a sok horzsolás mellé. Nagyon jó idő volt, így délutáni strandolást nem hagyhattuk ki. Ismét Vonyarcvashegyen strandoltunk. Jó levezetése volt a napnak.
Szombatra nem terveztünk semmi mást, csak strandot. Az idő kedvezett nekünk. A víz csak először volt hűvös, de ha mozogtunk és labdáztunk kellemes volt bent lenni. Egy kis színt is hoztuk haza magunkkal. Pizzát ebédeltünk, homokvárat építettetek, csúszdáztatok, wakeboard-osokat néztetek, játszótéren játszottatok. Egyszerűen csak pihentünk. Féix-szel nagyon jól összeszoktatok a második hét végére. Nem volt baj, hogy nem beszéltél németül, mivel megértetted őt és azt csináltad amit szeretett volna, ezért aztán nagyon jól el tudtatok huncutkodni. A rosszasághoz nem kell a nyelv. Jól megértettétek egymást.
Vasárnap reggel összepakoltunk és elindultunk haza. Kár hogy eltelt ez a két hét!

München - Hazaút

A pénteki napon nem történt már semmi izgalmas. Délelőtt csak vásárolni voltunk, ebéd után csendes pihenőt tartottunk, alvás nélkül, délután pedig kinn az udvaron játszottunk. Vacsora után viszonylag gyorsan ágyba bújtunk.
Szombaton reggel hatkor keltünk. Összepakoltunk, Papa mindent lehordott az autóba én szendvicseket készítettem az útra. Reggeli előtt ébresztgettük Zétit, de nem akart felébredni, fáradt volt még. Reggeliztünk és közben Zéti is megérkezett az asztalhoz. Megitta a kakaóját és felöltöztünk. Fél órával később, mint terveztük, indultunk el haza. Vasárnap reggel fél 8kor nem volt nagy a forgalom a belvárosban, így gyorsan átszeltük az utcákat. Zéti egész úton ébren volt. Egy percre sem hunyta le a szemét, pedig fáradt volt. A dvd lejátszó megint jó szolgálatot tett. Többször is kikapcsoltam az út során, hogy el tudjon aludni, de nem értem el semmit. Útközben többször is megálltunk, mert nagyon meleg volt az autóban. Egyszer tartottunk is egy hosszabb szünetet a Mondsee-nél. Gyönyörű környék, csodálatos hegyek, tiszta tó, rengeteg vitorláshajó, windsurf-ösök. Zéti azt hitte, hogy már a Balatonnál vagyunk és kétségbe volt esve, hogy nincs levágva a haja. Úgy gondolta, hogy hosszú hajjal nem lehet fürödni.
Este, kicsivel hat óra után érkeztünk meg. Zéti már a főúton mondogatta, hogy "de ugye Marika kekét megnézzük". Így haza sem mentünk, hanem Omáéknál megálltunk. Zéti Marika keke nyakába ugrott és úgy puszilgatta. Omáéknál maradtunk egy kicsit és beszélgettünk. Itthon aztán kipakoltunk az autóból és ágyba bújtunk.
Ma csendes nap volt. Készültünk a holnap kezdődő balatoni nyaralásra. Délután Zéti Omáéknál maradt. Mi itthon vasaltunk, bepakoltunk, sütöttünk. Remélem nem hagyunk itthon semmit. Délután aztán megint találkozunk Félix-ékkel.

München - Negyedik nap

Vadaspark Poing-ban töltöttünk el egy napot. Reggeli után indultunk és egy húsz perces autókázás után érkeztünk meg. Mire a park bejáratához értünk a gyerekek éhesek lettek. Leültünk és tejfölös tésztát ettünk. Feltankoltuk az energiát és elindultunk. Zéti meglepően sokat futott. Először a tengeri malacok mellett vitt el az utunk. Itt mindjárt vettünk kaját az állatoknak. Megcsodáltuk kerítés mögül a szarvasokat, őzeket. Ahogy felértünk a domb tetejére, meglepődve vettük észre, hogy az őzek a járdán és az emberek között sétáltak. Elővettük a kaját és a kezünkből etettük az állatokat. Szerencsénkre ezek nem nyálazták teljesen össze a kezünket. Zéti is bátor lett a végére, egyedül tartotta oda kinyújtott tenyerén a kaját. Megbarátkozott az állatokkal. Megnéztük a libákat, kacsákat. Ittunk egy kávét, a gyerekek pedig ettek egy fagyit. Egymás mellett ücsörögve ették a Kaktuseis-t. Ezután jött a park legjobb része, egy óriási játszótér. Itt mindegyik gyerek megtalálta a kedvencét. Zéti csúszdázott és markolózott. Sokáig kellett ugyan várni, de Zéti türelmesen kivárta a sorát. Sajnos cseperegni kezdett az eső, ezért elindultunk visszafelé. Megnéztük a vaddisznókat, bivalyokat, kecskéket. Az erdőből kiérve, az autóig futva tettük meg az utat, mert szakadt az eső. Bent a városban dugóba kerültünk, így a húsz perces út egy órásra sikeredett.

München - Harmadik nap

Egy nagyon szép napot töltöttünk el az állatkertben. Megint sokáig aludtunk, kényelmesen reggeliztünk, és metróra szálltunk. Fél 11-kor értünk az állatkerthez, ahol három nagyon hosszú sor fogadott minket. A gyerekek nehezen viselték a várakozást. A nagy tömeg szépen eloszlott bent az állatkert útjain, de azért éreztük, hogy nagyon sok a látogató.
Megnéztük a bivalyokat, krokodilokat, majmokat, zsiráfokat (a kis zsiráf április 5-én született), kis elefántot (aki Rudolf névre hallgat), óriás teknősöket, pingvineket és fókákat. Ezután a több mint két órás séta után megérkeztünk a játszótérre. Ebédelni akartunk, de Zéti teljesen meglepett, mert közölte, hogy ő a játszótéren marad. Rengeteg gyerek rohangált a játszóvárban, de Zéti bátran kipróbálta. A játszótér melletti ebédlőben ebédeltünk. Zéti meglepően jól eszik. Igyekezett az evéssel, hogy minél hamarabb vissza tudjon menni. Félix is ment vele és ketten, egymásra figyelve játszottak. A játszótér után megnéztük a jegesmedvét, a simogatós állatkertet. Mikor Zéti meglátta, hogy lehet lovagolni, mindenképp akart egy kört menni a lovacskákkal. Erősen kapaszkodott, és csak vigyorgott. Utána kipróbálta még a kisvasutat, alig fért bele a mozdonyba, de bepréselte magát, mert ő akart kongatni. Innen már hazafelé vettük az irányt, az idő is nagyon elszaladt. Még megálltunk a simogatósnál és tényleg haza mentünk. Zéti annyira elfáradt, mert nem csak a babakocsiban üldögélt, hanem rendesen szaladgált Violával, hogy a kocsiban el is aludt.
Mikor haza értünk egy felépített vízi pálya várt ránk. A csatorna rendszerben voltak zsilipkapuk, zsilipkamrák, pumphajók. Zétit felébresztettük, hogy ezt ne hagyja ki. Nagyon lelkesen pumpált, engedtük ki a hajókat a csatornarendszerbe. Hirtelen egész gyereksereg lett az udvaron szülőkkel és mindenki játszott. Hamar elszaladt az idő.
Vacsoráztunk és ágyba bújtunk. Zéti nehezen aludt el.

München - Második nap

Pihenős nap volt ez a mai. Későn keltünk, már majdnem 9 óra volt. Megreggeliztünk. A tervezett állatkertet azonban holnapra toltuk, mert nagyon hideg és borús napunk volt. A gyerekekkel egész délelőtt a nappaliban játszottunk. Zéti talált a szekrény tetején egy dobozt tele fa elemekkel, csavarokkal, alátétekkel, kockákkal. Galina megengedte, hogy levegyük és játszunk vele. Mindhárom gyerkőc rávetette magát a dobozra és mindenki elkezdett építeni. Hamar össze is vitatkozott Zéti Félix-szel a kerekeken. Felix-nek nem kellett ugyan a kerék, mert szélmalmot épített, de könnyebb volt a lelkének, ha ellenkezett. Zéti nagyon szívére vette, és természetesen sírt is. De aztán találtunk valami másik fajta kerekeket még a doboz alján és azokat építettük be, így tudott Zéti kocsizni és helyre állt a béke.

Ebéd után lefeküdtünk aludni és pihentünk vagy 2,5 órát együtt. Nagyon jól esett a délutáni alvás. Szegény Papának nem volt elég helye az ágyon, így fél óra múlva felébredt és Félix-szel, Violával játszott. Félix befészkelte magát a Papa ölébe és együtt nézték a mesekönyvet, lego katalógust.

Mikor felébredtünk épp uzsonnázott a csapat, mi is csatlakoztunk. Cseresznyéztünk, teáztunk, sütiztünk. Uzsi után kimentünk a játszótérre. Kivittük a markolót, természetesen Félix megint bosszantotta Zétit, mert ő akart markolózni. Nagyon érdekes látni, hogy csak azért kell neki a játék, mert másnak kell. Megint Zéti lelkére kellett beszél, hogy ne sírjon és legyen türelemmel, játsszon mással. Akartunk venni egyet a Schlecker-ben, de sajnos csak rendelésre van. Mikor a Zéti a labdával kezdett el játszani, Félix is más játékot keresett magának és Zéti végre tudott markolózni. Félix pedig velem tollasozott. Aztán az egész gyereksereg krétákkal rajzolt a falra. Szebbnél szebb alkotások születtek. Zéti egy nagyon hosszú anakondát festett zöld krétával.

Négyesben - Félix is jött velünk – tettünk még egy nagy sétát a környéken. Felfedeztünk egy másik játszóteret is. Hintáztunk, csúszdáztunk, mászókáztunk. Mikor rápillantottunk az órára már fél 8 volt. Siethettünk haza, hogy Galinától nehogy szidást kapjunk, mert Félix már nem alszik délután, így ő már 8kor ágyba megy. Vacsi után mi még kimentünk egy kicsit és csak 10kor feküdtünk le. El is aludtunk mind a hárman.

München - Első nap

Az első nap nagy része utazással telt. Igyekeztünk korán elindulni, hogy minél kevesebbet utazzunk napközben. Későn feküdtünk, és korán, nagyon korán keltünk. 3kor csörgött Papa órája, bepakoltunk a kocsiba és 4kor elindultunk. Sikerült Zétit álmában a kocsiba becsempészni, de Budapest után felébredt. Még szerencse, hogy megint nálunk volt kölcsönkért dvd lejátszó, mert így Zéti elég jól lekötötte magát. Oly annyira, hogy én be beszunyókáltam. Gyakrabban álltunk meg, de csak pár perc pihenőre. Így igazán jó időt futottunk, már fél egyre ideértünk. München előtt egy kicsit akadozott a forgalom és lassabban haladtunk, de amúgy ideális volt az út. Zéti csak röviddel München előtt szenderült álomba. Ez elég volt arra, hogy ne legyen fáradt délután.
A parkolóban Félix fogadott minket. Felhoztuk a cuccainkat és a gyerekek szinte azonnal elkezdtek játszani. Az "üres" nappali percek alatt megtelt játékokkal. Mi megebédeltünk, beszélgettünk. A nappaliban egyre több játék hevert a földön. Zéti nagyon élvezte, mintha játékországba csöppent volna. A kedvence egy kombinó villamos és egy lego krokodil volt. Egész délután a villamost tologatta vagy a krokodil fogait csattogtatta.
Félix nagyon örült a lego autónak, alig győzte kivárni, hogy összerakhassa. Viola épp a délutáni alvásból ébredt, kicsit meg volt szeppenve, amikor meglátott minket, de hamar megbarátkozott velünk. Papa nagyon bejön neki. Egyfolytában kiabál, hogy Janosch és csak dumál neki. Egész jól érthető, amit mond. Most kezdi az egyszerű mondatokat összerakni. Viola teljesen el volt ájulva a hátizsáktól, illegett billegett benne. Amikor azonban meglátta a babát, csak nevetett. Nagyon édes kis mazsola.
A délutáni kávé, tea és süti után lementünk az udvarra, a játszótérre. Zéti egy markolóval rakodott. Egy két nagyon homokkupacot csinált a homokozóban. Szinte le sem szállt róla. Mikor Félix biciklizett, azért Zéti is ment pár kört a Laufrad-ján. De a markolóhoz visszahúzta a szíve. Nagyon ügyesen kezelte a "gépezetett" és eszméletlen hamar rájött a technikájára. Teljesen meg voltam lepődve.
A szappanbuborék fújás nagyon tetszett a két kicsinek. Viola, egyre csak kérte Janosch-t, hogy még fújjon buborékot és ők kergették őket. Violának nagyon tetszik Papa, rengeteget mondja a nevét és folyamatosan incselkedik vele.
Amikor Zéti megunta a játszóteret, kérte hogy jöjjünk be. Mivel a többiek még kinn maradtak, így birtokába vette az egész játéktengert. Rövid játék után vacsiztunk és ágyba mentünk. Egyszer azért mondta, hogy menjünk haza aludni, de szerencsére nem volt semmi gond az elalvásnál.