2011. február 27., vasárnap

Zéti a fényképész

A héten nagy sláger volt itthon a fényképezőgép. Egyik este teljesen rákattant és lőtte a képeket. Még jó hogy a digitális fényképezők korát írjuk. Mindent lefénykézett, ami a szeme elé került. Ügyesen fogta a kezében a kamerát és a játékokat szépen belőtte középre és már kattintott is. Kár hogy nincs két fényképező itthon, hogy le lehetett volna fényképezni őt, amint komolyan, koncentráltan a műre összpontosít. Eszméletlen, hogy még csak most született és már fényképez.
Az abc betűinek felismerése is gyarapodott az elmúlt napokban: f mint fa betű és p mint Peti betű is felkerült a listára. Most a kedvence az E mint elefánt betű. Azt keresei mindenhol. Érdekes viszont, hogy a számok egyáltalán nem érdeklik.
A héten egyik barátnőm gyerekeinél láttam, hogy egy jégkrémes doboz rizsben kincseket keresnek. Nagyon sokáig eljátszottak, többször eldugták az apró kincseket és újra meg újra előkeresték. Én is kipróbáltam Zétivel. Nagyon bejött neki a kincskeresés. Apró kinder játékokat, gyöngyöket dugtam be a dobozba. Két szabályt hoztam, rizs nem kerülhet ki a jégkrémes dobozból és a végén meg kell számolni a kincseket. Talán 30 percet is játszott, és ami meglepett a dobozból tényleg nem került ki rizs az asztalra.
Zéti péntekre megint beteg lett. El sem hiszem, hogy négy napot bírtunk az oviban. Most megint a betegségbe befelé megyünk, jönnek a nehéz éjszakák. Holnap bemegyünk a doktor nénihez. Felkeresem az egyik ismerősünket is, aki aloe vera termékeket árul és megnézem milyen gyerekvitaminjai vannak, mert most már lassan megőrülök és szegény Zétit is nagyon sajnálom.
Jönnek a német mondatok is szépen sorra. "Papa, was machst du", "Ich bin der erste", "bring mir kakao bitte". Ha más előnye nincs is annak, hogy itthon csücsülök munkára várva, az mindenképp az, hogy így Zéti rengeteg németet hall ebben a két és fél hónapban és nagyon sok szót használ. Ha én véletlenül egy magyar mondatot mondok, akkor ő a válaszában tuti hogy mond egy német szót. Mintha figyelmeztetni akarna, hogy Mami nem jó nyelven beszélsz.
A nyárra már lebeszéltem a német barátokkal augusztusra két hét vendégséget, nagyon jó fejek voltak, egyből három hetet ajánlottak fel. Azt hiszem az nekem kicsit sok lenne, de a két hét már egy jó bázis ahhoz, hogy esetleg németül beszéljünk itthon.
Kedden névnapot ünnepeltünk. Most nem volt olyan nagyszabású buli. Játékot sem igazán kapott, csak Kekéék hoztak egy jó kis parkoló és egyben szerelőházat is. Tőlünk kapott - mert nagyon szuperul megérkezett - dvd-ket németül. Mindhárom mese nagyon aranyos. Minden napra jutott egy egy mese. Még több német behatás kellene, hogy érje, de igyekszem nem elégedetlen lenni. (Az oviban is lenyűgözi az ovó néniket, mert olyan nagyon ügyesen és szépen válaszol nekik a németül feltett kérdésekre, sőt van hogy félig németül.)
Omáék egy fa taligát hoztak, hogy már ha jó idő lesz, akkor kinn is tudjon földet, homokot hordani. Ma már ki is vitték Papával, de nyakig sarasan érkeztek vissza a kertből. Ági Omáék pullóverrel és mesekönyvvel lepték meg őt.
Szombaton Papa síelni ment. Itthon maradtam egyedül, mert Zéti nem akart Omáéktól haza jönni. Mindenképp ott akart aludni. Hiába győzködtem, hogy félni fogok, azzal nyugtatott, hogy nincs senki a házban, nem kell félnem. Aztán fél 10kor mégis érte kellett mennem, mert haza kívánkozott. Nem úgy mint múlt hét szombaton Ági Ománál. Beült az autóba és elment. Üres lett a ház hirtelen. Én éjfélig vártam, hogy megcsörrenjen a telefon, de nem szólalt meg. Másnap délben mentünk érte. Egy könnycseppet sem ejtett. Teljesen meglepődtem. Nem tudom, hogy ez csak pillanatnyi állapot volt, vagy ilyen nagy fiú már és bármikor itthontól távol alszik majd eztán.
Lemerült ma este a hajóban az elem, Papa kicserélte az elemet, erre Zéti megjegyezte:
"Te olyan jó szejejő vagy. Még nem is láttam ilyen jó szerelőt!"

Február 24-én megszülett K. Olivér. 4470 g és azt hiszem 56 cm. Baba mama jól vannak. Isten hozott kicsi baba köztünk. Jó egészséget, a szülőknek sok örömet, türelmet és szeretetet kívánunk! Reméljük hamarosan találkozunk.

2011. február 19., szombat

Egy hét ismét itthon

Voltunk doktor néninél hétfőn, így Zéti rögtön meg is kapta az ismert gyógyszer adagját. A köhögése mintha ritkult volna, de továbbra is csúnya.
Nem tudom, hogy a betegségből adódik e, inkább a dackorszakra gyanakszom, de a héten voltak durva pillanatok. Először is mostanában rászokott mindent a földre dobni. Ha megkérem, hogy vegye fel, akkor természetesen nem teszi. A játékokat egyfolytában kiszórja, és összeszedni elfelejti. Természetesen amikor kiszórja szorgalmasan mondogatja, hogy majd ő fogja össze szedni. Ráadás a John Deer kombájnban az apró kis magok, amiket a csövön keresztül lehet kitekerni, folyamatosan a földön hevernek. Már nem győzzük szedni. Fenyegetőzünk ugyan a porszívóval, de mindig össze söpörjük vagy szedjük. Egyik este aztán nagyon mérges lettem, Zéti épp a laptopon nézett mesét, szóltam neki, hogy össze szedjük a játékokat, és utána nézhet mesét. Kétszer szóltam, felemeltem a székéből és össze is pakoltunk. Teljesen meglepődtem. De ugye csak egyszer volt Budán kutyavásár....
Van még egy rossz szokása mostanában, amit nagyon nehezen viselek. Hiába kérdezel tőle, egyszerűen nem felel. Mindig beszél, egyfolytában csacsog, de ha szeretnél tőle vmit megtudni, akkor azt elfelejtheted. Mennyi érdekesség kavaroghat a fejében, ami nem engedi őt a kérdésre figyelni.
A sok hiszti mellett volt azért sok jó pillanat is. Kedden dédi segítségével tésztát gyúrtunk, Zéti volt a jobb kezem. Nagyon ügyesen segédkezett, tekerte a nyújtót, vágta a tésztát.
Eszméletlen, hogy milyen ügyesen kezeli a számítógépet. A meseoldalakon már maga választja ki, hogy melyik mesét szeretné megnézni. Egyszer kellett megmutatni, hogyan kell az egeret mozgatni, hogy kell le és felfelé haladni az oldalon.
Egyre többet "olvasunk", azaz Zéti mindenhol a betűket keresi. Bárhol járunk és bármilyen feliratot meglát, akkor kikeresi magának az ismert betűket. Múltkor Gödöllőn az Áruház- ból az á és z betűket találta meg. Á mint Ági Oma és Z mint Zéti. De ismeri: c= Czeba betű, ö = öcsisajt, b=brutus, m = mama, j = Jani, v = Veronika, e = elefánt. Ha valaki azt mondja nekem, hogy egy három éves gyereket érdekelnek a betűk és meg is találja őket "úton útfélen", akkor azt kinevetem, és biztosan nem hiszem el. De hát most épp magam tapasztalom.

Ma este itt voltak Ági Omáék. Mikor indultak haza felé, Zéti is elment vele. Összeszedte a kis cuccait, pizsi, cumi, pelus, popsikrém, kakaoci .... jobban tudta, hogy mire van szükség az éjszakai elalvás előtt, mint én magam. Teljesen meglepődtem, a kis okos mazsolám.
Kicsit izgulok, hogy hogyan is fog végződni ez a kis kiruccanás. Vajon alszik e már? Vagy Ági Oma még mindig játszik vele? Meg fog csörrenni a telefon, hogy menjünk érte? Vagy minden simán ment és már az igazak álmát aludja? huuuu!!

2011. február 15., kedd

Farsang, betegség, ajándék

2 hét kihagyás után egy hetet járt Zéti oviba. Hétfőn és kedden nagy sírás közepette hagytam őt ott, Zsuzsa néni igyekezett őt megvigasztalni. Azt hiszem sikerült neki, mert a szeme nem volt tiszta vörös, amikor érte mentem. Ezen a héten a farsangra készültek. Be kellett egy fehér harisnyát és egy polót szereznem, mert gombának öltöztek. A kalapot az ovó nénik készítették el. Én aggódtam, hogy Zéti fel fogja e venni a jelmezt, mert még az új ruhákkal is csak nagy üvöltés közepette barátkozik meg.
Egy rövid kitérő: Dédi egy hete ünnepelte a 87. születésnapját, oda indultunk. Zéti azonban a délután folyamán a kerti csappal játszott, én nem aggódtam, mert azt gondoltam, hogy el van zárva a víz. Tévedtem. Kinyitotta és magára folyatta, jó nagy sugárban a vízet. Cipő, kabát, nadrág elázott, de nagyon. Estére még mindig vizes volt, így elővettem egy másik télikabátot, ami egy színnel sötétebb, mint a használatban levő és van rajta a bal oldalon egy kis jeep. Zéti torka szakadtából üvültött, hogy "ez nem jó", "ezt nem akarom felvenni", "ez nem tetszik". Nem lehetett meggyőzni, sem szép szóval, sem morogva. Választása azonban nem volt. Mérgemben mondtam neki vegye le és jöjjön nélküle, mindezt már kinn az utcán. A nagy üvöltésre az utcában sorra felkapcsolódtak a kinti villanyok, mindenki jött megnézni, hogy kell e gyámhatósághoz fordulniuk, kell e rendőrt hívni, hogy lecsukjanak minket ;-), de Zéti nem nyugodott meg, egészen a dédiig sírt és kiabált. Amikor végre levehette a kabátot megnyugodott. Azóta azonban minden zokszó nélkül felveszi a kabátot, egy szót sem szól érte. De ez csak egy példa a sok(k) közül. Szinte minden egyes új ruhával eljátssza ezt. És már milyen régóta. Talán még 2 éves sem volt az első ilyen alkalomnál.
Ennek tükrében vettem meg a kért dolgokat, és figyelmeztettem az ovónéniket. Egész nap izgultam, hogy mi lesz ha meglátják, hogy az én gyerekem hogyan tud hisztizni. Én voltam a legjobban meglepődve, amikor hazaértem és Zéti büszkén mutattam, és fel is vette, hogy milyen kalapot kapott az oviban és hogy milyen szép kis gomba volt. Hál istennek legalább az oviban ügyes volt.
Szombaton azonban megint annyira köhögött, hogy hétfőn el kellett vinnem őt a doki nénihez. Egy csomó mindent kapott megint, de most a köhögése nagyon aggaszt. Eddig egyik betegsége alkalmával sem köhögött még ennyire. Remélem, hamarosan jön a tavasz és a betegségeket el is felejthetjük .....
Szombaton délután a Nora látogatott el hozzánk. Zéti kapott tőle egy Pettersson und Findus (magyarul Pettson-nak lett fordítva) dvd-t, németül. Én nagyon örültem neki, mert ez a második német dvd-nk. Így legalább még többet hall németet. (Talán most nemrég megtört a jég is, nagyon sok szót mond már a magyar mondatokban németül. Rendesen oda kell rá figyelni, hogy mit is mond, mert sokszor azért nem érti a család mit is akar, mert közben bedobott egy két német szót is.)
Ráadásul Nora német, így Zéti mástól is hallotta megint a nyelvet, nem csak a lökött anyjától. Bár Norának is magyarul válaszolt, hiába mondogattuk, hogy Nora ezt nem érti. Ez lesz még a következő nagy lépés, a következő lépcső: németül válaszolni.
Zéti névnapjára az ausztriában élő barátnőmmel rendeltettem még négy disney dvd-ket, amik úgy néz ki hogy meg is érkeznek jövő hét elejére.
Milyen jó lenne ha az itthon megvehető dvd-ken a nyugat európai nyelvek lennének, nem pedig a keletiek, mennyivel könnyebb lenne az ember dolga. Így azért nagyon nehéz. Nem elég, hogy a könyveket kell kintről beszerezni, de még a dvd-ket is duplán kell megvennie az embernek, ha azt akarja, hogy a gyereke a másik nyelvet is hallja.
Mostanában megint kevesebb fényképet készítettem, de ideje lesz megint visszatérni a régi jó szokáshoz, hogy tudjak egy kettőt csatolni.

2011. február 5., szombat

Hétköznapok

Zéti ezen a héten még nem volt óvodában. Még mindig köhög és folyik az orra, bár már nem olyan erősen, most mégis nagy fejtörést okoz, hogy mi legyen vele. Megint két hetes kihagyás után kezdjük meg újra az ovit, tuti nagy lesz a sírás. Már ezen a héten -eredeti felállás szerint - ott is kellene aludnia, mert én megint dolgoznék. A tanfolyamok azonban csak március elejétől kezdődnek, így itthon lehetne velem megint délutánonként. Lehet hogy az első pár napban így is lesz és a hét vége felé már aludni is az oviban hagyom. A cumi kérdése azonban még mindig nem megoldott nálunk, és mióta el akartuk venni tőle, még jobban ragaszkodik hozzá, mint előtte. Nem tudom, hogy fog elaludni délben. Azt nem szeretném, ha már most leszokna a délutáni pihenőről, mert kicsi ő még ahhoz.
Ezen a héten Omával és délután Opával volt hétfőtől szerdáig mert én fordítani voltam egy cégnél. Valahogy a héten a kisördög is többször belé bújt. Kezd egy kicsit hisztis lenni, gondolom életkori sajátosság. Mindehhez társul még a dackorszak is, ez utóbbi nem túl erősen, de sokszor meg lehet figyelni, hogy megsértődik, elfordul, durcásan leül valahová és nem lehet vele pár percig szót érteni. Ezt én jobban viselem, mint a kisördögöt. Omának a héten a boltban nagy hisztit vágott le, kidobált mindent a kosarából, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy ő azt elgondolta. Aztán nem akart beszállni a gyerekülésbe a bolt előtt, ott toporzékolt. Oma azon gondolkozott, hogy megrángatja vagy fenekére húz egyet, de nem tette. Csak akkor szállt be a kocsiba, amikor egy bácsi rászólt, hogy elviszi, ha nem akar Omával haza menni. Na ekkor nagyon gyorsan az autóban termett és haza tudtak végre indulni.
Voltak hét elejen még ilyen csínytevései, Oma el is volt fáradva mire a gyárba ért dolgozni.
Pénteken még a lépcsőhöz szükséges léceket vettük meg. Zéti a boltokban csak úgy hancúrozott, szaladgált, bújócskázott a polcok között és közben egyfolytában kiabált: Mami, hol vagy? Mivel az utunk egy mc mellett vitt el, be is kellett térnünk.
Nem tudom, hogy más gyerekeket is érdekelnek e a betűk, de Zétit lenyűgözik. Sokszor megkérdezi, hogy ez az milyen betű, és magától megtalálja a szavakban a nagy B-t, Z-t, M-t, J-t, Ö-t, A-t. Álldogáltunk a parkolóban, míg Papa bepakolta a cuccokat a csomagtartóba, míg Zéti egyszer csak megszólalt, hogy az "sok szeretettel üdvözöljük áruházunkban" megtalálta a Z betűt, ráadás mind a háromszor. Teljesen lenyűgözött. Még csak három éves és már minimum hat betűt felismer a szavakban. Én kis okos nyuszim!
Hazafelé az autóban megláttunk egy katona szobrot. Erre Zéti megjegyezte, hogy "régen a papa is katona volt. Ha nagy leszek régen én is katona leszek". Néha van ilyen, hogy az időhatározókat nem helyesen illeszti be a mondatokba.
Sőt a héten kinn játszottunk, épp még a havat lapátolta a dédinél, amikor egyszer felugatott egy kutya és Zétiből kifakadt: "Mami, das ist ein Wolf!" Talán az első egész német mondat, amit magától mondott. Teljesen meglepődtem. Szavakat rengeteget mond már a mondatokba vegyítve, sokszor nagyon kell fülelni, hogy egyáltalán tudd, milyen nyelven igyekszik magát kifejezni. De így még mondatot nemigazán mond, mert egyszerűbb neki a magyar. Nagyon örültem, hogy lassan megint fellépünk egy lépcsőfokot. Talán nem hiába fáradok. ;-)
Tegnap aztán egész nap nyűgös volt. Mostanában elég gyakran problémát okoz az ágyba menetel. Nagy ellenállásba ütközünk, sírás, hiszti, verekedés. Eddig nem sok probléma volt belőle, tegnap délután és este is nagy üvöltés volt, patakzottak a könnyek. Nem tesz jót neki ez a szél és az időjárás változás sem. Már kicsi babaként sem bírta a szeles napokat. A tegnapi hangulatán is meglátszott, hogy valami nem jó neki.
Ma szerencsére megint minden a régi kerékvágásban folyik. Csendes, nyugodt, napos, de nagyon szeles vasárnapunk van.

Zéti csudajó mondatai

"Anyukád, gyere a fiadért, mert fáradt!"
"Ne told ide azt a széket! - Pedig ide hozom!"
"Nem kapsz el, Papa nem kapsz el!"
"Az valami!!" (Mi ez? helyett)
"A kutya fáját!"
"Miért nem alszol még?"
"Papa vegyél fel, fáj a derekam, már sokat sétáltam (kb 20 métert)!"
"Aki nem bújt, aki nem megy ki" (19.07.2010)
Mami, csináljál ide hidat! (azaz ölelj meg! 24.07.2010)
Bimbócskám, jöjjél csak ide! (14.08.2010)
Van egy ötletem, együnk csokoládét (15.08.2010)
Zselyke a pelusos (bölcsi)ba fog járni! (13.08.2010)