Pünkösd

-i hosszú hétvége Hajdúszoboszlón elmaradt. Zéti betegsége lehet, hogy amúgy is keresztbe húzta volna az egész nyaralást. Pénteken elvittem a doktor nénihez, mert nagyon náthás volt. Nem kértem antibiotikumot, kaptunk gyógynövényes szirupot a köhögésre. Mostanra már elég szépen fel is szakadt. Szombatra elkeztek kis pöttyök megjelenni a testén. Vasárnapra nőtt a számuk és egyértelmű lett, hogy nem pattik jöttek ki rajta. Egyre nyűgösebb volt az utolsó két napban. Szerencsére enyhe lefolyású bárányhimlőt kapott el a kis nyuszi.
A H'szoboszlói pihenés helyett volt azonban jó sok munka a háznál. Lassan a lenti szint is teljesen kész lesz. A burkolás kész lett az emeleten, ott már csak festés és a parkettázás (ajtók festése) van hátra. Az alsó szinten a burkolást hétvégére befejezik és ha minden igaz akkor a glettelés is hamarosan kész. Hiányzik még a kandalló .... Talán most már látjuk a munkálatok végét. Zéti mindig nagyon aktív és szorgalmas ha a házikónál járunk. Fúr, farag, kalapál, mér, épp ami a soron van abba besegít. Nagyon ügyesen bánik a szerszámokkal és minden tud mire való. Nagy mester lesz az én fiam.

















Vasárnap búcsúban voltunk. Megebédeltünk és kisétáltunk a búcsúba. Nem sok árus volt és egy körhinta sem. Zéti azonban az első árusnál meglátott egy kombájnt amiről aztán nem lehetett lebeszélni, így Ági Oma megvette neki a negyedik mezőgazdasági gépet. Lassan egy egész garászt lehet építeni ezeknek az óriásoknak. Vagy a Papa autója nem fog beférni a garázsunkba? :-) Meglátogattuk a Dédiéket is, akik nagyon örültek nekünk. Kinn voltunk az udvaron, jól esett e sok esős hét után a napsugarat az arcunkon érezni. Még több ilyen időt kívánunk magunknak. Hazafelé Zéti elaludt, itthon aztán Opának nagy örömmel és büszkeséggel mutogatta az új szerzeményét.

Édesapa június 17-től ismét dolgozni jár. A nyári hónapokban Zéti felváltva lesz a család minden tagjával, aki ki tud venni szabadságot. A szívem szakad meg, hogy szegény nyuszi ilyen korán kellett megismernie a szülőnélküliséget. Szeptembertől aztán jöhet az óvoda. Nem örülök neki, de sokat nem tehetek ellene...

Ismét

Aquaworldben voltunk a múlt vasárnap. Lejárt az üdülési csekkünk, így még az utolsó pillanatban kihasználtuk a lehetőséget és pancsiztunk egy nagyot. Zéti nagyon élvezte a vízet. Talán most egy kicsit fáradtabb volt, de azért a "szárazföldön" most sem töltöttünk sok időt. A reggeli órákat most is jobban élveztem, kevesebben voltak a fürdőben, tudtunk a jakuzziban is hely szűke nélkül ücsörögni, a sodróban sodródni, a gyerekmedencében fürdőzni és a csúszdákon csúszkálni. Sokkal bátrabban mozgott Zéti most az élményfürdőben mint az előző alkalommal. Nagy sikert aratott nála a csúszda, egyedül jött le, és gyakran egyedül tette meg az utat a csúszda tetejéig. Én a csúszda aljában kaptam el, hogy nem merüljön el, Papa pedig a tetején indította útjára. Ha leért Papa elindult feléje és útközben találkoztak a függőhídon. Délben ebédeltünk volna, ha Zétinek lett volna ideje valamit enni, de őt nagyon foglalkoztatta, hogy mi történik a medencékben. A gyerekeknek kialakított játszótéren Zéti bátran mászkált az elemekből összerakott várban és ügyesen használta a készségfejlesztő játékokat.
Most nem voltunk olyan sokáig mint az utolsó alkalommal, de jól jött egy kis pihenés. Kicsit több időt hagytam magamnak, kétszer is bent voltam a gőzfürdőben.
Előpünkösdöt tartottunk, mert a pünkösdi hétvégénk meghiúsult. Sajnos (anyagi) kedv hiányában itthon maradunk és itthon próbálunk meg pihenni ...

Buliban

voltunk ma Carolinánál. Az óvodás csoportja érkezett vendégségbe hozzájuk és mi is kaptunk egy kedves meghívást Zsuzsitól. Korán indultunk, de jó volt mert Zéti így még egyedül tudott játszani, felfedezni a terepet. Hintáztunk, csúszdáztunk, a csúszda alatti kis konyhában főztünk, homokoztunk, libikókáztunk és persze Carolinával játszottunk. Zéti nagyon szeret Lincsivel játszani, egyfolytában őt kereste, sőt kiabált neki: Carolina jöjjél játszani! Míg a gyereksereg meg nem érkezett, Lina nagyon türelmesen játszott is a nála jóval kisebb fiammal. Miután megérkeztek az ovisok Zéti egyedül kellett játsszon. Egyfolytában az mondogatta az én kis manóm, mami nem ismerek senkit. Nagy csodálkozásomra dél alatt elaludt Lincsi ágyában. Előtte azonban végig nézte az összes játékot. Alig bírtam berángatni az ágyba, de mikor sikerült, addigra el is nyomta őt az álom. Sikerült két órát pihennie. Délután mikor felébredt a gyerek épp ebéd után voltak már. Gyöngyöt fűztek, papírsárkányt készítettek, énekeltek és táncoltak. Zéti csak állt a lábamat átkarolva és figyelte a mulatságot. Kár, hogy nem az ő korosztálya volt ... de így is köszönet a meghívásért. Jól éreztük magunkat!

Anyák napjára

mindkét nagymamának egy - szerintem csodaszép - albumot készítettem. Jó pár éjszakám ráment. Így azért egy kicsit örülök, hogy ez az ünnep is elmúlt és ezen a héten végre megint rendesen jut majd időm az alvásra. Nagyon sok munkám lesz ezen a héten, szinte minden nap este fél nyolcig tanítani fogok. Jó lesz, ha már a nyelvvizsgások és az érettségizők is lemennek, akkor talán megint egy kis nyugalom költözik a mindennapokba és már fél hétre legkésőbb haza érek. Ebből következik ugye, hogy a következő két hétben nem fogom Zétit túl sokat látni.
Itthon már tegnap megtartottuk az anyák napját, mert ma Pásztóra mentünk a Dédihez. Már jó rég nem találkoztunk egymással. Jót ebédeltünk, Dédinek ezer köszönet a finomabbnál finomabb ételekért, kicsit kinéztünk az országos tűzoltó napra. Zétit teljesen oda volt a nagy nénós antókért (autó). Beült, felpróbálta a sisakot és a tűzóltós lány hasába lyukat kérdezett. Most kezdte el a miért korszakot. Mindenre jól lehet egy miérttel kérdezni. A papa győzze válasszal.
Tegnap a horgásztónál töltöttük a délutánt. Horgászverseny volt, de az Opa most semmit sem fogott. Viszont mi megnéztük a barikat, hintáztunk, motoroztunk. Zéti a két Omával kivittem az Opához én csak később csatlakoztam. Hűvös volt a tónál, így Csongor pulcsijában és nadrágjában alig ismertem meg az én kis huligánom. Csodálkoztam, hogy felvette, mert az új ruhák nem a kedvencei. Szó szerint rá kell imádkozni a kis nyuszira, de ha nem tetszik neki az új darab, akkor aztán semmi esélyed, hogy ráad. Azt a hisztit, krokodil könnyeket, üvöltést nem lehet sokáig bírni. Így aztán igencsak meglepődtem, hogy Zéti nem akarta Csongor pulcsiját levenni. Egy egyszerű zöld felsőt viselt, ami nagyon jól állt neki. Azt hiszem, több zöld cuccot kell neki vennem.
Pénteken nagyon jó nap volt. Egész napot együtt töltöttem Zétivel. Nem csináltunk semmi különlegeset. Délelőtt Dédinél voltunk, hintáztunk, traktoroztunk, dél alatt főztem, délután pedig a kertben játszottunk, majd a házikónál homokoztunk. Az anyukák mindennapos életét éltem. Ráadás késő délután nem tanítottam, így még az estém is Zétié volt.
Holnap édesapa elmegy beiratni Zétit az oviba. Két és fél évesen az én kicsi fiam kiscsoportos ovis lesz! De szerettem volna én itthon lenni, Zétivel tölteni a mindennapokat, ilyen fontos dolgokat én intézni. Most született ez a kis manó és már oviba megy. Milyen gyorsan elrepült ez a két és fél év. Nem győzöm kapkodni a fejem, hogy milyen gyorsan fejlődik, okosodik és növekszik.
A házikó is lassan de azért halad előre. Az emelet glettelése csiszolása teljesen kész van, sőt a lenti rész is majdnem kész már egyszer. Remélem ezen a héten vagy a jövő hét elején a lenti rész is elkészül. Papa szerint az jóval kevesebb, mint a fenti. Utána héten pedig már jön a burkoló. Az lesz ám csak igazán izgalmas. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan mutatnak majd a kiválasztott járólapok és csempék a helyükön. Jóval nagyobb projekt egy ház építése, mint ahogy én az gondoltam. Papa inkább a fizikai részét én pedig inkább a munka részét éreztem meg. Voltak mélypontok és itt a finishben a türelem fogyott el. Biztatjuk magunkat, hogy már nem sok van hátra. Remélem hamar eltelik ez a pár hónap és hamarosan a saját ágyunkba tudunk ledőlni a saját házunkban.