Megpróbálom összeszedni azokat a kis de Zéti fejlődésében mégis nagy dolgokat, amiket a kismanó az elmúlt napokban vitt véghez:
Egy hete kibújt a jobb felső fogacska is. A borostyánnyaklánc tényleg csodákra képes. Szégyellem is magam, hogy majdnem kinevettem az illetőt, aki először mondta, hogy mire jó egy kis schmuck.
Zéti szinte egész nap csak menne. Én nem akartam őt kézen fogva vezetgetni, szerettem volna, ha más
zna és majd utána menne, de ezt az én tündérem nem így gondolja. Pedig a derekam nem nagyon bírja ám az állandó görnyedést...Ha azonban mászni hagyom, és egy pillanatra nem figyelek, akkor tuti, hogy a lépcsőn mászik felfelé, vagy épp egy növény ránt magára. Eszméletlen, hogy milyen gyorsan tud kúszni. Egy kommandós megirigyelné! Mászás azonban nem megy még, mostanában feláll négykézlábra, de a mászás technikájára nem jött rá.
Mindenhol feláll, és a bútorok mellett megy. Sőt ma már próbálkozott egyedül állni is, és azt kell mondanom, hogy nagyon ügyesen csinálja.
A mozgás fejlődése mellett napról napra észre lehet venni, hogyan nyilik meg a kis értelem is benne. Próbálgatja a hangját, utánozza azt, amit hall. Még nem írtam, de csak németül beszélek vele, ezért a következő párbeszédeink is németül zajlanak. Ha megkérdezem, hogy mit mond a kakas (kikeriki), akkor a kikk teljesen jol hallható. Ha utánozzuk az órát, akkor a tiktak-ból tihtah lesz. Ha megkérdezem, hogy hol a lámpa vagy a lámpáról lelógó lepke, akkor Zéti a felemeli a mutatóujját és a lámpa irányába mutat. Arra, hogy milyen nagy lesz, arra két kezét a feje fölé emelésével válaszol.
Ha nem lennének az időjárás változások, amire Zéti, főleg a hidegfrontra, nagyon érzékeny, akkor azt hiszem minden nap egy nyugodt, jó hangulatú együttlét lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése