Ezalatt a két hónap alatt annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. talán megpróbálok kronológiai sorrendet tartani:
Augusztus elején legény/lánybúcsúban voltunk. Így Zéti a nagyinál aludt. Az első külön töltött éjszakánk volt ez. Megfürdettük őt, szopizott és el is kellett volna aludnia, de hát a szokatlan környezet megtette a hatását: szopizás után még tágra nyílt szemekkel bámult rám. Nem akart elaludni, csak üvöltött. Így elindultunk haza, mondván, hogy fájó szívvel ugyan, de ki kell hagyjuk ezt a bulit. A szerencse azonban mégiscsak mellénk állt. A kocsiban elaludt, így mi visszafordultunk, és jót buliztunk. (édesapa annyira, hogy csak reggel 8ra ért haza.) A következő héten a lakodalom (és aztán az augusztus 20ai bál) már meg sem kottyant a kis nyuszinak....
alvás egyedül azonban még mindig nem megy. kézben gyorsan elalszik és le tudom tenni. Az éjszakai köztünk alvást is igyekezünk szépen visszaszorítani. Mostanában csak 5 óra körül kerül át hozzánk, de akkor már általában kelünk is. fel7kor aztán ki is kell bújnunk az ágybol, mert addigra elfogy a türelme.
Augusztus hónap elején megjelent az első (bal alsó) fogacska is, és rá két héttel már ki is bújt a mellette levő is. Meg is vettem az első ujjra húzható fogkefét és fogkrémet. Használata még várat magára, de lassan eljön ennek is az ideje.
Zéti ekkortájt kezdett el szépen kúszni is, úgy mint egy kis kommandós. Napról napra ügyesebb; tökéletesítette ezt a mozgásformát és nagyon szépen halad vele előre. Minden nap egyre többet is bír. Fejlődik is, és néha már mászáshoz hasonló mozdulatokat is tesz.
Augusztus végén lagziba mentünk Jenaba. Hétfőn indultunk, Münchenben barátoknál voltunk pár napot. Zéti az utat Münchenig nagyon rosszul viselte, azt hittem megőszülök mire célba érünk. Keddre nagyon beteg lettem (hányás, hasmenés) és egész héten szenvedtem. Csak azon imádkoztam, hogy a két fiúnak semmi baja se legyen. (Szerencsénk volt) Jenaban kevés időnk volt, de jól éreztük magunk a lagziban, és jó volt a városban lenni. Szerettem ott élni, és sokszor nagyon hiányzik. Meglátogattunk egy két ismerőst is. Prága most kimaradt, mert Zétit már nem akartuk tovább 'szenvedtetni', és én is haza kívánkoztam, így Münchennek jöttünk haza, ahol ismét megálltunk egy éjszakára és vasárnap érkeztünk. Eltelt egy hét, mire itthon minden a rendes kerékvágásba visszaállt.
Megismerkedtünk az utcában Zselyke babával. Egy egyéves, kicsit temperamentumos kiscsaj, aki Zétire sokszor a frászt hozta. Az első alkalmakkor gyakran elpityeredett, mert megijedt, vagy mert félt. Az én kis mimozám. Azóta azonban egyre jobban egymáshoz szokott a két gyerkőc. Zselyke mostanában igen gyakran megszeretgeti a fiam, aki mint egy kényúr tűri ezt. Annyira zabálnivalóak amikor a két buksijukat összetolják és Zselyke átöleli a nyakacskáját....
Pár hete Zéti feláll. Az alacsony asztal mellett először csak feltérdelt, de most már fel is húzza magát és kinyújtja a lábait. (Jani ezért a múlt héten letette a kiságynak a belsejét is.) Azóta imádja, ha valaki tartja őt a hóna alatt és lépegethet. De ezt nem gyakoroljuk gyakran, mert én jobban szeretném, ha előbb mászna.
Lehet, hogy azt gondoljátok majd hogy bolond vagyok, de azért elmesélem: németben hallottam, hogy a borostyán nyaklánc megvédi a babákat a fogzási fájdalmaktól. Na akkor én is azt gondoltam, hogy 'még ekkora hülyeséget'. De a sok nyűgös és üvöltős nap után úgy döntöttem, kipróbálom, inkább egy nyaklánc, mint a sok fájdalomcsillapító. Tuti nem hiszitek, én sem hittem volna ha nem látom, de Zétinek azóta semmi baja. Még csak nem is nyűgös. Így Jani skepticizmusa is eltűnt ...
Eszméletlen, hogy milyen gyorsan -szinte pillanatok alatt - és sok mozgást tanulnak meg. Zéti mostanában eszik már kiflit vajjal, mackósajttal. Én kiteszem a katonákat, ő felveszi az asztalkájáról és beteszi a szájába és elnyammogja a falatot. (vagy a bioköles golyókat kiveszi a tartóból és beleteszi a szájába) Egyszerűen imádom nézni ahogy eszik. Ma belém is nyilalt a felismerés, hogy 8 hónapos korára lassan, de önállósul a fiam. Nemrég még szopott és oda ment ahova vittem, és most már oda megy ahova akar és majdnem egyedül eszik. lassan arra fogok feleszmélni, hogy már az oviból is kiballagott....
Sajnos a múlt héten az első betegség is betette hozzánk a lábát. Édesapa hazahozott vmi bacit. Az egész család beteg volt. Nekünk inkább a torkunk fájt, Zétinek inkább az orra folyik. Az alvással ezért vannak mostanában gondjaink. de mintha mára már jobb lett.
Felismerés: Zéti érti amit én gagyogok neki németül. Megszoktam kérdezni tőle, hogy milyen nagy lesz. A válaszra, hogy ilyen nagy, felszoktam emelni a kezecskéit a feje fölé. Most ha megkérdezem mindezt már egyedül csinálja. Azt hittem, megzabálom. Talán meg lesz a gyümölcse a fáradozásomnak. Rengeteget énekelek és mondókázom neki. Sokat hallgatunk gyerek cd-t.
A fiam nagyon édesen tud bólogatni, hamar megtanult egyetérteni az anyjaval ;-))) Bólogat mindenre, ha jó dalt énekelek, ha azt mondom, igenigen, vagy csak úgy, ha eszébe jut.
Mostanában a kkkkk es gggg hangokat gyakorolja a mamammama, adadad, thiszthisz mellett.
Úgy néz ki, hogy lassan utolértem magam, és most már gyakrabban fogok írogatni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése