Borostyán

Utána néztem egy kicsit a neten a borostyánkő hatásainak. Sok minden érdekeset találtam. Összefoglalom kicsit bővebben és magam megnyugtatására:

A borostyánt a napfénnyel és a meleggel kapcsolják össze, erősíti az immunrendszert, csökkenti a gyulladásokat, gyorsítja a sebek gyógyulását, ezért tökéletes segítség a babáknak a fogzás idejére... Természetes fájdalomcsillapítóként segít megnyugtatni a babát gyógyszerek alkalmazása nélkül. MIndemellet úgy tartják, hogy csökkenti a torok-, fül-, és gyomorgyulladást, harcol a fertőzésekkel és a légúti megbetegedésekkel.

Viselés közben a testhő hatására illóolajok szabadulnak fel a borostyánból, a bőrön keresztül felszívódnak és a véráramba jutnak. A borostyán nem kő (hanem megkövesedett fenyőgyanta), meleg a tapintása, nagyon kényelmes és könnyű a viselete.
Ausztriában, Svájcban és Németországban a borostyán bébiláncokat a patikákban is lehet kapni, mivel az orvosok régóta ismerik a borostyán gyógyító hatását, mely a nyugtató, fájdalomcsillapító, görcsoldó, köptető és lázcsillapító tulajdonságokból adódik.


A bébi borostyán láncok szemei aprók, körülbelül borsónyi nagyságúak, elég kicsik ahhoz, hogy ne okozhassanak fulladást. Ha a baba véletlenül mégis lenyelné, akkor sem ártalmas, nem mérgező, gyógyszerkészítményekben alapanyagként is használják és fogyasztják.

(Forrás: ambergiftbaby.com)

7. és 8. hónap

Ezalatt a két hónap alatt annyi minden történt, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. talán megpróbálok kronológiai sorrendet tartani:

Augusztus elején legény/lánybúcsúban voltunk. Így Zéti a nagyinál aludt. Az első külön töltött éjszakánk volt ez. Megfürdettük őt, szopizott és el is kellett volna aludnia, de hát a szokatlan környezet megtette a hatását: szopizás után még tágra nyílt szemekkel bámult rám. Nem akart elaludni, csak üvöltött. Így elindultunk haza, mondván, hogy fájó szívvel ugyan, de ki kell hagyjuk ezt a bulit. A szerencse azonban mégiscsak mellénk állt. A kocsiban elaludt, így mi visszafordultunk, és jót buliztunk. (édesapa annyira, hogy csak reggel 8ra ért haza.) A következő héten a lakodalom (és aztán az augusztus 20ai bál) már meg sem kottyant a kis nyuszinak....
alvás egyedül azonban még mindig nem megy. kézben gyorsan elalszik és le tudom tenni. Az éjszakai köztünk alvást is igyekezünk szépen visszaszorítani. Mostanában csak 5 óra körül kerül át hozzánk, de akkor már általában kelünk is. fel7kor aztán ki is kell bújnunk az ágybol, mert addigra elfogy a türelme.

Augusztus hónap elején megjelent az első (bal alsó) fogacska is, és rá két héttel már ki is bújt a mellette levő is. Meg is vettem az első ujjra húzható fogkefét és fogkrémet. Használata még várat magára, de lassan eljön ennek is az ideje.
Zéti ekkortájt kezdett el szépen kúszni is, úgy mint egy kis kommandós. Napról napra ügyesebb; tökéletesítette ezt a mozgásformát és nagyon szépen halad vele előre. Minden nap egyre többet is bír. Fejlődik is, és néha már mászáshoz hasonló mozdulatokat is tesz.

Augusztus végén lagziba mentünk Jenaba. Hétfőn indultunk, Münchenben barátoknál voltunk pár napot. Zéti az utat Münchenig nagyon rosszul viselte, azt hittem megőszülök mire célba érünk. Keddre nagyon beteg lettem (hányás, hasmenés) és egész héten szenvedtem. Csak azon imádkoztam, hogy a két fiúnak semmi baja se legyen. (Szerencsénk volt) Jenaban kevés időnk volt, de jól éreztük magunk a lagziban, és jó volt a városban lenni. Szerettem ott élni, és sokszor nagyon hiányzik. Meglátogattunk egy két ismerőst is. Prága most kimaradt, mert Zétit már nem akartuk tovább 'szenvedtetni', és én is haza kívánkoztam, így Münchennek jöttünk haza, ahol ismét megálltunk egy éjszakára és vasárnap érkeztünk. Eltelt egy hét, mire itthon minden a rendes kerékvágásba visszaállt.

Megismerkedtünk az utcában Zselyke babával. Egy egyéves, kicsit temperamentumos kiscsaj, aki Zétire sokszor a frászt hozta. Az első alkalmakkor gyakran elpityeredett, mert megijedt, vagy mert félt. Az én kis mimozám. Azóta azonban egyre jobban egymáshoz szokott a két gyerkőc. Zselyke mostanában igen gyakran megszeretgeti a fiam, aki mint egy kényúr tűri ezt. Annyira zabálnivalóak amikor a két buksijukat összetolják és Zselyke átöleli a nyakacskáját....

Pár hete Zéti feláll. Az alacsony asztal mellett először csak feltérdelt, de most már fel is húzza magát és kinyújtja a lábait. (Jani ezért a múlt héten letette a kiságynak a belsejét is.) Azóta imádja, ha valaki tartja őt a hóna alatt és lépegethet. De ezt nem gyakoroljuk gyakran, mert én jobban szeretném, ha előbb mászna.

Lehet, hogy azt gondoljátok majd hogy bolond vagyok, de azért elmesélem: németben hallottam, hogy a borostyán nyaklánc megvédi a babákat a fogzási fájdalmaktól. Na akkor én is azt gondoltam, hogy 'még ekkora hülyeséget'. De a sok nyűgös és üvöltős nap után úgy döntöttem, kipróbálom, inkább egy nyaklánc, mint a sok fájdalomcsillapító. Tuti nem hiszitek, én sem hittem volna ha nem látom, de Zétinek azóta semmi baja. Még csak nem is nyűgös. Így Jani skepticizmusa is eltűnt ...

Eszméletlen, hogy milyen gyorsan -szinte pillanatok alatt - és sok mozgást tanulnak meg. Zéti mostanában eszik már kiflit vajjal, mackósajttal. Én kiteszem a katonákat, ő felveszi az asztalkájáról és beteszi a szájába és elnyammogja a falatot. (vagy a bioköles golyókat kiveszi a tartóból és beleteszi a szájába) Egyszerűen imádom nézni ahogy eszik. Ma belém is nyilalt a felismerés, hogy 8 hónapos korára lassan, de önállósul a fiam. Nemrég még szopott és oda ment ahova vittem, és most már oda megy ahova akar és majdnem egyedül eszik. lassan arra fogok feleszmélni, hogy már az oviból is kiballagott....

Sajnos a múlt héten az első betegség is betette hozzánk a lábát. Édesapa hazahozott vmi bacit. Az egész család beteg volt. Nekünk inkább a torkunk fájt, Zétinek inkább az orra folyik. Az alvással ezért vannak mostanában gondjaink. de mintha mára már jobb lett.

Felismerés: Zéti érti amit én gagyogok neki németül. Megszoktam kérdezni tőle, hogy milyen nagy lesz. A válaszra, hogy ilyen nagy, felszoktam emelni a kezecskéit a feje fölé. Most ha megkérdezem mindezt már egyedül csinálja. Azt hittem, megzabálom. Talán meg lesz a gyümölcse a fáradozásomnak. Rengeteget énekelek és mondókázom neki. Sokat hallgatunk gyerek cd-t.

A fiam nagyon édesen tud bólogatni, hamar megtanult egyetérteni az anyjaval ;-))) Bólogat mindenre, ha jó dalt énekelek, ha azt mondom, igenigen, vagy csak úgy, ha eszébe jut.

Mostanában a kkkkk es gggg hangokat gyakorolja a mamammama, adadad, thiszthisz mellett.

Úgy néz ki, hogy lassan utolértem magam, és most már gyakrabban fogok írogatni

Magas-Tátra

Még július közepén elindultunk 3 napra a Tátrába túrázni. Zéti ekkor volt fél éves és 8,5 kilo. A súlya csak azért fontos, mert egy hordozóban vitte őt Jani mindkét túrán. A háti hordozóval együtt kb plusz 10 kilót cipelt a hátán.

Talán tartom magam az időbeli sorrendhez, hogy ne maradjon ki semmi sem. Elindultunk, annak ellenére, hogy esős, borús rossz időt jósoltak a meteorológusok a hétvégére. Pénteken valóban esett, és a Dobsinai jégbarlanghoz vezető utat szemerkélő esőben tettük meg. Párás volt a levegő, de ez csak akkor tűnt fel, amikor kijöttünk a barlangból, ahol hideg volt és fáztam, kint meg átnedvesedtem. Zétit nem vittük magunkkal, anyósommal várt ránk a hegy lábánál egy étteremben.
Késmárk volt a következő uticél, mert az időjárás miatt nem mertünk túrát betervezni. Megnéztük a várost, a várat és utána indultunk tovább a szállásunkra.
Szombaton Nagy-Tarpatak völgyébe mentünk, és szerettünk volna a Rabló menedékházig eljutni. Zéti miatt azonban későn indultunk, és a két és fél órás túrát mi gyakorlatlan és nem edzett túrázók nem tudtuk teljesíteni. Kikövezett kanyargós keskeny út vezetett a menedékházig, először az egyik hegyháton felfelé, majd a folyó felett átkeltünk a másik hegyhátra. ekkor már olyan magasan jártunk, hogy csak kövek voltak a talpunk alatt, a növényzet elmaradt a hátunk mögött. Két és fél óra elteltével még egy óriási hegy meredt ránk, amit köveken és kanyargós úton kellett volna megtennünk, az emberek kígyózó sora csak szorgos hangyáknak látszottak előttünk. Anyósom nagyon fáradt volt, ő vissza akart fordulni. Mi mentünk volna tovább, de be kellett látnunk, hogy sötétedés előtt nem érnénk vissza, ezért elindult a kis csapat a hegyen lefelé. Megálltunk egy tisztáson (talán az egyetlen volt, arra amerre az utunk vitt.), hogy meguzsonnázzunk. Majd lent a völgyben megnéztük a vízesest a Rainer kunyhót és indultunk fáradtan de elégedetten vissza a szállásra. Jó levegő, jó idő, kellemes társaság. Minden ami egy nagyszerű kiránduláshoz kell.
Vasárnap elhagytuk a szállást és a reggeli után útra keltünk a Szlovák Paradicsomba. Én nagyon szerettem volna teljesíteni a Nagy-Sólyom Völgyet. Sajnos -vagy talán nem is annyira- magas vízállás miatt lezártak, és nem csak ezt, hanem egy a Klastorska Roklina-n kívül mindegyik vonalat. Így aztán választás hiányában megtettük ezt a túrát. Ezek a vonalak egyirányúak, ha elindultál muszáj vagy végigmenni, mert más lehetőség nincs.
A megáradt Hernád felett sziklába vájt rácsokon állva vissza akartam fordulni. Hömpölyög, morog alattunk a folyó, már eleve nem jó az én tériszonyomnak és félelmemnek, de amikor Jani közölte, hogy nem tud tovább menni, mert a lánc alacsonyan van, nem tud lehajolni, a sziklában levő kiugrás miatt nem tud befelé fordulni - a gyerek a hátán...- akkor megállt bennem a vér. Már mindegy volt a tériszony, elrebegtem egy fohászt, csak ők érjenek át!! Nehezen sikerült Janinak letérdelnie a rácsokra, így elérte a láncot, és térdelve áttette a lábát a következő "lépcsőfokra". Itt szerettem volna visszafordulni!!! De túrázok sora várt a hátunk mögött türelmetlenül és nekünk nem volt választásunk mennünk kellett. Ehhez képest a túra többi része veszélytelen és könnyű volt, bár még csak most jött a neheze. Mihelyt átballagtunk a folyó felett elkezdődött a hegyi menet. A szakadékban meneteltünk előre, bokáig érő vízben, kidőlt fák között, köveken lépdelve. Megérkeztünk az első vízesés melletti csúszós keskeny létrához. 90 fokban felfelé, nem is olyan rövid létrán. Az első után jött a második, a harmadik és ki tudja még hány volt előttünk. Azt hittem sosem lesz vége és már épp kezdtem feladni, amikor a sógorom azt mondta nincs több, megérkeztünk. Visszafelé már csak sétagalopp volt a túra ez a szakasza.

Elhatároztuk hogy a Tátrába újra visszatérünk. Zéti akkor már a nagyival lesz otthon és csak mi megyünk, mert már túl nehéz lenne édesapának is és a nagyapának is.
Vonz a hegy és már értem miért lett apósom a Tátra szerelmese!

6 hónap

5 hónap

4 hónap

Ez alatt az egy hónap alatt sok mindent megtanultunk. Zéti megtalálta a kezét, el tudja nézegetni percekig, de az én kezem is szereti szorongatni, szopogatni és nézegetni. Hason feküdni oly annyira nem szeret hogy most mar idegből képes visszafordulni a hátára. Lassan feküdni sem szeret a kicsi fiam, inkább ücsörögne, így ha teheti felhúzza magát a segítségemmel.
Úszást sem hagytuk abba. Nagyon imádja a vizet, és most már tud merülni is. (sajnos arról pont nem készült kép ...!) Kicsit meglepődött amikor Zsuzsa néni víz alá nyomta a fejet, de nem sírt, kicsit benyelt, de a másodikra mindent nagyon ügyesen csinált. A foglalkozások után mindig nagyon elfárad és beájul hazafelé. Otthon aztán győzzem felmosni a pancsi után a fürdőszobát :-)!
Zéti szokott mostanában egy egy kanál fözeléket enni, azok az arcok amit olyankor vágni tud ... jókat kacagok ám ... és már mint a nagyfiúk különböző leveket is iszogat cumisüvegből.
Legújabb, amit par napja kezdett, az a sikongatás. általában egyre jobban belelovalja magát, mert tetszik a saját hangja eé olyankor egyre hangosabban nyomja, nagyon édes. Megtanulta csinálni, hogy hogyan megy a brüüü. nagyon édes, általában száll a nyála mindenfele :-)

Ebben a hónapban egyetlen egyszer átaludta az éjszakát. de korai volt az öröm ... meg most is kelünk 4kor aztán 7kor végleg. de jól van ez így, már megszoktam.

egyszer hangosan kacagott nekem. hat az valami szuper. a következő azonban várat magára. sajnos.

3 hónap

2 hónap

1 hónap

Megszülettem

Czeba-Mayer Zétény, hosszú vajúdás után végülis császármetszéssel jött a világra 2008.01.21-én 15:15 órakor 3650 grammal és 55 cm-rel. Én körülbelül 16:00 órakor láttam elöször, amikor édesapukája letettem mellém az ágyba. Szegény az altatószer miatt nem szoptathattam meg, pedig nagyon keresett. Az éjszakát még külön töltöttük, de hajnalbam a csecsemős nővér áthozta hozzám és mellre tette. Nagyon jó szopóreflexe volt / van és az első pillanattól nagyon ügyesen evett. Hál istennek ezzel nem volt semmi gondunk (pedig nagyon féltem a tejbelöveléstől, egy esetleges mellgyulladástól...). Az első éjszakát a kétágyas szobában szó szerint végigüvöltötte én meg vele sírtam. Fogalmam sem volt mit is csináljak, hogy megnyugodjon és jó legyen neki. A kétágyas szoba nagyon jó dolog, de csak akkor ha van egy apuka, aki a gyerekkel van, amíg a mama elmegy aludni. Szegény Jani mennyit ült Zétivel a kezében a váróteremben ...

Január 25-én hazajöhettünk a kórházból, én akkor még mindig nagyon sokat pityeregtem: Baby Blues elkapott engem is. De az volt életem második legszebb napja!
Azóta minden nap egy csoda! Élvezem az anyaság minden percét.

Ronika