Martinstag

-ot ünnepeltünk az oviban. November 11-én emlékeznek a németek Szent Martinra. Az oviban ezt a régi sváb szokást elevenítik fel a gyerekek.

Úgy terveztem a napom, hogy én tudjak menni a kis manómért. Fél négykor érkeztem, felöltöztettem Zéti és kinn az udvaron vártunk a csoport többi tagjára. Kint már Márton napi zenék szóltak a magnóból. Az óvó nénik kihozták a Laterne-ket (lámpásokat), kiosztották a kicsiknek, meggyújtották a gyertyákat és felsorakoztunk a lovaskocsi mögött.
Mivel Zéti csütörtökön is kihagyta a délutáni alvást, már előre sejtettem, hogy a jó nagy sétába bele fogok fáradni. Zéti az út felét tette meg a saját lábacskáin, de utána fájt a dereka (és mutatott a térdére) és nem volt választási lehetőségem, fel kellett emelnem.
Mire a tábortűzhöz értünk besötétedett és gyönyörűen néztek ki a lámpások, ahogy a földön járó kis csillagok az úton egyre közeledtek a tűzhöz és körbevették azt. Közös éneklés töltötte be az utcát. Majd ezután az csoportszobában a kis asztalok mellé ültek az apróságok és a finomabbnál finomabb sütemények közül válogathattak. Most kivételesen a kinti cipőben is be lehetett menni a terembe, ezt Zéti (már fáradtan) nem tudta elfogadni, addig nyüszített, amíg le vettem neki és zokniban ült le az asztal mellé. Anyukákat apukákat finom forral borral kínálta a dadus néni.
Jó volt egy kis bepillantást nyerni az óvodai mindennapokba...
Este hatkor mikor haza értünk, Zéti már nagyon kész volt. Lefürödtünk és már pizsamában vacsoráztunk. Este sem maradhatott el a meseolvasás, énekelés ...