2010. november 21., vasárnap

Csokifondü

-re vártunk egy nagyon kedves baráti családot. Ez a találkozás amolyan búzúzás féle volt, mert négy évre Berlinbe költöznek. A délelőtt sütéssel telt. Zéti szorgalmasan segédkezett a konyhában, mosogatott, mert pancsolni mostanában nagyon szeret. De amiért még a pancsolástól is jobban lelkesedik, az a robotkeverő. Ha sütök, már hallom is, hogy jön a szék a hátam mögött és Zéti már kiabál is, "mami segítek neked". Ilyenkor kezébe veszi a robotgépet és szorgalmasan keveri a tálban lévő masszát. (Már előre várom a karácsonyi nagy sütéseket, kettesben, vagy kekével épp hármasban. Jövő hét vasárnap már advent első vasárnapja, lehet megint karácsonyi díszekbe öltöztetni a házat.) Ki is keverte a tojás sárgáját a cukorral, majd elkövettem azt a hibát, hogy a fehérjét is mellé tettem. Ő gondolt egyet és beletette a keverőlapátot ... azt hittem rögtön szívinfarktust kapok. De szerencsémre, még így is fel tudtuk verni a habot. Még jó hogy tegnapról maradt ebédünk, mert így is versenyt futottam az idővel.
Takarítottam. Ebédeltünk, takarítottam tovább, Jani Zétit lefektette, majd meg is érkeztek a vendégek. Épp felébredt Zéti (bár aludt volna tovább), amikor meghallottuk Kira hangját. A kicsit a nappaliban sürögtek forogtak, játszottak, építettek, én meg nekiálltam elkészíteni a csokifondüt. Azt hittem Zétinek jobban fog tetszeni, de valahogy nem kötötte őt le. Kirának nagyon ízlet, Domonak nagyon bejött, hogy csokiban mártogathatta a gyümiket.
Azt hiszem máskor is fogunk ilyet a hideg téli estéken, felnőtteknek akár egy kis rummal is megbolondítva.

2010. november 12., péntek

Martinstag

-ot ünnepeltünk az oviban. November 11-én emlékeznek a németek Szent Martinra. Az oviban ezt a régi sváb szokást elevenítik fel a gyerekek.
Úgy terveztem a napom, hogy én tudjak menni a kis manómért. Fél négykor érkeztem, felöltöztettem Zéti és kinn az udvaron vártunk a csoport többi tagjára. Kint már Márton napi zenék szóltak a magnóból. Az óvó nénik kihozták a Laterne-ket (lámpásokat), kiosztották a kicsiknek, meggyújtották a gyertyákat és felsorakoztunk a lovaskocsi mögött.
Mivel Zéti csütörtökön is kihagyta a délutáni alvást, már előre sejtettem, hogy a jó nagy sétába bele fogok fáradni. Zéti az út felét tette meg a saját lábacskáin, de utána fájt a dereka (és mutatott a térdére) és nem volt választási lehetőségem, fel kellett emelnem.
Mire a tábortűzhöz értünk besötétedett és gyönyörűen néztek ki a lámpások, ahogy a földön járó kis csillagok az úton egyre közeledtek a tűzhöz és körbevették azt. Közös éneklés töltötte be az utcát. Majd ezután az csoportszobában a kis asztalok mellé ültek az apróságok és a finomabbnál finomabb sütemények közül válogathattak. Most kivételesen a kinti cipőben is be lehetett menni a terembe, ezt Zéti (már fáradtan) nem tudta elfogadni, addig nyüszített, amíg le vettem neki és zokniban ült le az asztal mellé. Anyukákat apukákat finom forral borral kínálta a dadus néni.
Jó volt egy kis bepillantást nyerni az óvodai mindennapokba...
Este hatkor mikor haza értünk, Zéti már nagyon kész volt. Lefürödtünk és már pizsamában vacsoráztunk. Este sem maradhatott el a meseolvasás, énekelés ...

2010. november 10., szerda

Óvi

-ba járunk folyamatosan most már a második hete. Tegnap volt az első nap, hogy Zéti nem sírt. Elvitte megmutatni az óvó néninek az Oma horgolt karácsonyfa díszeit, ezek annyira lekötötték a figyelmét, hogy elfelejtett sírni. Ma Opa jött hozzá reggel, és fél 8-kor azt mondta: Opa, menjünk most már az oviba." Lehet, hogy mégiscsak jó ott neki?
Tegnap mondta ugyan, hogy az egyik kisfiú megverte őt, "de apa nem adtam neki vissza", mesélte édesapának, aki szokta neki mondani, hogy ne hagyja magát megverni. Így a kisfiú a piros büntető padra került, mesélte.
Az óvó nénik alváshoz oda adják neki a cumit, de így sem sikerül neki mindig elaludnia. Még nem is kérdeztem meg, hogy mit csinál akkor az alvás időben, de talán holnap lesz rá lehetőségem.
Martinstag lesz az oviban. 4kor kezdődik az ünnep, lámpásokkal fognak az ovisok felvonulni és egy nagy tábortűznél lesz közös éneklés és beszélgetés. Erre minden este gyakoroljuk a két dalt, amit ismerek: Laterne, Laterne ...; Ich geh mit meiner Laterne. Zéti nagyon szépen énekli mindkettőt. Sőt most már egyre több mindent mond a magyar mondatokban is németül. Nagyon ügyes, csak úgy dagad a lelkem! Az én kis mazsolám!

Bald ist Nikolausabend da ...

eltelt egy év és elkezdődik a számomra az év még mindig legkedvesebb időszaka. A készülődés, a várakozás tölti be náluk a levegőt. Gyertyafény, mesék, dalok. Elővettük már a tavalyi könyveket, olyanok mintha újak lennének, esténként azokat olvasgatjuk. Zéti minden alkalommal talál bennük valami újdonságot.
Lassan tényleg megérkezik a Mikulás. Zétivel vasárnap írtunk egy lapot a kedves télapónak. Gondosan kivágtuk a kért játékokat a reklám újságból, beragasztottuk a képeslapra, megcímeztük, kidíszítettük és "fel is adtam", hogy még időben megérkezzen az északi sarkra.
Nagyon édes volt, ahogy kérdezgette, hogy a télapó tudni fogja kihez kell jönni ...

Zéti csudajó mondatai

"Anyukád, gyere a fiadért, mert fáradt!"
"Ne told ide azt a széket! - Pedig ide hozom!"
"Nem kapsz el, Papa nem kapsz el!"
"Az valami!!" (Mi ez? helyett)
"A kutya fáját!"
"Miért nem alszol még?"
"Papa vegyél fel, fáj a derekam, már sokat sétáltam (kb 20 métert)!"
"Aki nem bújt, aki nem megy ki" (19.07.2010)
Mami, csináljál ide hidat! (azaz ölelj meg! 24.07.2010)
Bimbócskám, jöjjél csak ide! (14.08.2010)
Van egy ötletem, együnk csokoládét (15.08.2010)
Zselyke a pelusos (bölcsi)ba fog járni! (13.08.2010)