Pancsi az Aquaworldben

Úgy terveztük, hogy korán indulunk, mert számítottunk a tömeggel. Most Zéti kivételesen sokáig aludt, így mégsem sikerült olyan korán mennünk. Zéti nagyon várta már a strandolást. Reggel pikkpakk összeszedte magát, nem kellett könyörögni, hogy öltözzünk, hogy reggelizzünk és induljunk. Kekeéknek csak úgy kiabált, hogy megyünk strandolni.
A kocsiút gyorsan eltelt, már csak Fót után kezdett türelmetlenkedni. Imádtam, ahogy várakozott, a türelmetlenségét, a kíváncsiságát Elcsodálkoztam, hogy a tömeget nem láttam (még) sehol. Találtunk két ágyat még a gyerekmedence mellett, oda letelepedtünk. Zéti annyira izgatott volt, hogy alig bírta kivárni, hogy Papa felfújja az autós úszógumiját. 10 órától aztán szinte csak a vízben voltunk. Zétit a kismedencéből nem lehetett kivadászni, maximum csak akkor, ha azt mondtuk neki, hogy a másik medencébe szeretnénk átmenni. A gyerek medencében is van két csúszda, egy egyenes, egy kacskaringós gyors, és egy meredek lassú. Zéti először az egyenesen jött le. A vízben, a csúszda végén elkaptam őt. Ment egymás után vagy három kört. Én nem bántam, hogy többet nem akart, mert nagyon izgultam, hogy balesetmentesen ússzuk meg a napot. Zéti viszont annyira felbátorodott, hogy ki akarta próbálni a kacskaringós gyorsat is. Papa nem szívbajos, simán beletette a fiát, én meg igyekeztem a lehető legjobban elkapni őt a végén. Ebben a csúszdában azonban nem tudta magát olyan jól tartani, így forgott benne, azt hittem megáll a szívem, mikor megláttam, hogy fejjel lefelé érkezik. Nem olyan bátor az én fiam. De csak "reszketett" nem sírt, azt mondogatta, mami, mami. Amikor megnyugodott, akkor még egyszer felmerészkedett rá. Valahogy a második csúszásánál jobban meglepődött, megijedt, többet már nem szeretett volna csúszni rajta. A harmadik magasabb csúszdán is lecsúszott kétszer, de másodszorra, mert álltak mögötte, kapkodott és kicsit lehorzsolta a kezét. Így délután már csak az egyenes széles csúszdán jött le ülve. Sajnálom, hogy képet nem tudtam készíteni...
Kipróbáltuk a hullám medencét, de amikor jöttek a nagy hullámok apja nyakába kapaszkodott és félt. Viszont hamar megbarátkozott a jelenséggel, mert a második hullám 10 percben, már nagyon tetszett neki. A jakuzzi viszont az első pillanatban bejött neki. Talán a víz volt egy kicsit melegebb, mint neki kellemes lett volna. A következő medence sodrója is elnyerte Zéti tetszését. Nagyon édes volt ahogy ült az autós gumiban, tekerte a kormány és brümmögött hozzá. Az egész medence hallotta, hogy egy autó közeledik. :-)
Ebédelni szerettünk volna olyan két óra körül, de Zétit nagyon nehezen lehetett kivenni a vízből. Türelmetlenül ült a székben és csak azt mondogatta, hogy oda megyünk és a kis mutató ujjával mutatta az irányt. Nem evett sokat, mert egyszerűen nem akart lemaradni semmiről. A jégkrém azonban jobban felkeltette az érdeklődését és azt elnyalogatta.
Délután negyed ötre már olyan fáradt volt, hogy alig látott ki a kis szemein, de haza még nem akart jönni. Én elindultam és ő Papával érkezett utánam később. Féltem, hogy nagy hiszti lesz, de hál istennek nem volt már ereje hozzá, vagy csak okos nagyfiú már!
Ezen a jó napon felbuzdulva le is foglaltuk pünkösdre Hajdúszoboszlóra a szállást! Juhhéé négy igazi, valóságos pihenés!