München - Első nap

Az első nap nagy része utazással telt. Igyekeztünk korán elindulni, hogy minél kevesebbet utazzunk napközben. Későn feküdtünk, és korán, nagyon korán keltünk. 3kor csörgött Papa órája, bepakoltunk a kocsiba és 4kor elindultunk. Sikerült Zétit álmában a kocsiba becsempészni, de Budapest után felébredt. Még szerencse, hogy megint nálunk volt kölcsönkért dvd lejátszó, mert így Zéti elég jól lekötötte magát. Oly annyira, hogy én be beszunyókáltam. Gyakrabban álltunk meg, de csak pár perc pihenőre. Így igazán jó időt futottunk, már fél egyre ideértünk. München előtt egy kicsit akadozott a forgalom és lassabban haladtunk, de amúgy ideális volt az út. Zéti csak röviddel München előtt szenderült álomba. Ez elég volt arra, hogy ne legyen fáradt délután.
A parkolóban Félix fogadott minket. Felhoztuk a cuccainkat és a gyerekek szinte azonnal elkezdtek játszani. Az "üres" nappali percek alatt megtelt játékokkal. Mi megebédeltünk, beszélgettünk. A nappaliban egyre több játék hevert a földön. Zéti nagyon élvezte, mintha játékországba csöppent volna. A kedvence egy kombinó villamos és egy lego krokodil volt. Egész délután a villamost tologatta vagy a krokodil fogait csattogtatta.
Félix nagyon örült a lego autónak, alig győzte kivárni, hogy összerakhassa. Viola épp a délutáni alvásból ébredt, kicsit meg volt szeppenve, amikor meglátott minket, de hamar megbarátkozott velünk. Papa nagyon bejön neki. Egyfolytában kiabál, hogy Janosch és csak dumál neki. Egész jól érthető, amit mond. Most kezdi az egyszerű mondatokat összerakni. Viola teljesen el volt ájulva a hátizsáktól, illegett billegett benne. Amikor azonban meglátta a babát, csak nevetett. Nagyon édes kis mazsola.
A délutáni kávé, tea és süti után lementünk az udvarra, a játszótérre. Zéti egy markolóval rakodott. Egy két nagyon homokkupacot csinált a homokozóban. Szinte le sem szállt róla. Mikor Félix biciklizett, azért Zéti is ment pár kört a Laufrad-ján. De a markolóhoz visszahúzta a szíve. Nagyon ügyesen kezelte a "gépezetett" és eszméletlen hamar rájött a technikájára. Teljesen meg voltam lepődve.
A szappanbuborék fújás nagyon tetszett a két kicsinek. Viola, egyre csak kérte Janosch-t, hogy még fújjon buborékot és ők kergették őket. Violának nagyon tetszik Papa, rengeteget mondja a nevét és folyamatosan incselkedik vele.
Amikor Zéti megunta a játszóteret, kérte hogy jöjjünk be. Mivel a többiek még kinn maradtak, így birtokába vette az egész játéktengert. Rövid játék után vacsiztunk és ágyba mentünk. Egyszer azért mondta, hogy menjünk haza aludni, de szerencsére nem volt semmi gond az elalvásnál.

Strand és fülfájás

Vasárnap Zétivel kettesben strandra mentünk, azaz hármasban mert Oma is jött velünk. Későn keltünk. Nem is emlékszem, hogy volt e már ilyen, hogy fél 10-kor ébredtünk. Nagyon gyorsan összepakoltunk, Zéti megitta kakaóját, és becsomagoltam neki az útra egy szendvicset. A 40 perces út alatt többször is megkérdezte, hogy sokáig megyünk e még. De hamar eltelt az idő.
Nagyon szép napot fogtunk ki. Sütött a napocska, meleg volt, lágy szellő ringott. Leparkoltunk, megvettük a jegyeket és letelepedtünk a fűbe, Zéti alig bírta kivárni, hogy átöltözzem és bekenjem naptejjel. Omával már rohant is a vízbe. Egész nap vízben pancsoltunk. Zéti nagyon bátran mozgott, többször is bedugta a fejét a víz alá, egyedül ment fel a csúszdára, lent elkaptam. Bár ő szeretett volna egészen egyedül leérkezni, én féltettem. Néha néha bele is kortyolt a vízbe. Féltem is hogy beteg lesz.
Nagyon szófogadó, jó gyerek volt egész nap. Amikor szóltam, hogy kajálni megyünk, nem akadékoskodott. Nagyon jóízűen evett és már mentünk is vissza a vízbe. Vittük magunkkal a vízipisztolyt is. Azzal locsolta Omát, egyre csak incselkedett vele. Amikor azonban Oma engem akart lespriccelni azt nem engedte, megvédett az én kis mazsolám.
Viszonylag korán hazajöttünk, mert itthon várt ránk a baracklekvár főzés. Viszont már az autóban hazafelé szólt Zéti, hogy fáj a füle. (Pünkösdi strandolás után fel is szúrták neki, nagyon rossz volt.) Hétfőn kora délután mentünk a doktor nénihez. Már az ajtóban üvöltött, hogy "ne fogjatok le, nem fogok ficánkolni". Ügyesen, sírás közben persze, megvizsgálta őt az orvos, írt fel cseppet neki. Papa azért elvitte őt még Pestre egy másik orvoshoz, ahova egész héten feljártak. Ő mást is talált. Kenőcsöt tett a fülébe, aztán antibiotikumot is kapott három napra, és fülcseppet. Remélem, hamar meggyógyul a fülecskéje. Nem tudom, hogy fogunk eztán strandra menni. Mert az egész csodaszép, pihenős, együtt töltött nap nem sokat ér így.