Pont egy hónapja, hogy az utolsó bejegyzésem írtam. Rengeteg dolog történt velünk azóta. Igyekszem minden pontosan felidézni. A fényképek majd segítenek. Lassan megint utolérem magam. Sikerült az elmúlt két hónap fényképanyagát is feltöltenem. Scrap-ben sosem fogom behozni az elrohanó időt.
Ez a hét nagyon tartalmas volt, leginkább azért, mert itthon voltam szabadságon. Isteni volt! Egész héten Zétivel voltam. Persze a ház körüli munka nem maradhat el, de azért egész nap együtt voltunk. Sőőőt, volt a héten két olyan délután is, amikor délutáni alvásba becsatlakoztam Zéti mellé. Ez a hét mindenképp jó volt arra is, hogy Zéti némettudása is fejlődjön. Azt vettem észre, hogy minden féle nehézségek nélkül ismételi utánam a szavakat, sőt kérdésekbe is beleszövi az én mondatom hangsúlyos elemeit. Nagy örömmel tölt el! De mint már hangsúlyoztam, a cél inkább csak az, hogy legyen érzéke egy másik nyelvhez és könnyebben tanulja meg mint más egynyelvű társai. Sokan megszólnak érte, szegény gyerek mondják .... de ez nem ingat meg a hitemben. Nem gondolnám, hogy olyan rossz lenne neki .... De azért találkozom ellenpéldával is, aki teljesen oda van. Hamar észre lehet venni, hogy Zéti mindent ért, és ilyenkor sokan elolvadnak! (Hát még én!)
De nem csak a fiam tanul tőlem én is tanultam ám a héten tőle, például azt, hogyan kell tésztát gyúrni. Ez nem vicc. Megmutatta, hol a liszt a tojás, előszedte anyukám tészta nyújtó kis eszközét, kihozta a kamrából a nyújtófát, csak azért azt, mert nehéz neki a nyújtódeszka, megmutatta, hogyan kell felfogatni a nyújtógépet, hogy kell tekerni illetve, amit magam tényleg nem tudtam, hogy a szeletelő részét is fel kell fogatni és majd az összevágja nekünk a tésztát. Azt hittem, dobok egy hátast, leesett az állam. Ha ezt nekem elmeséli valaki, tuti nem hiszem el. De Zéti gyakorlott tészta gyúró, hisz az Omával kb egy héten egyszer főznek.
Szerdán látogatóink voltak. Léna érkezett hozzánk anyukájával. Jól el volt a két kis nyuszi. Léna is nyugodt kislány, így egész jól eljátszottak. Szerencsére Zéti nem volt irigy a játékaira, talán csak egyszer kezdett volna hisztizni a hinta miatt, de aztán mégis meggondolta magát és kivárta a sorát. Lénának nagyon tetszett Zéti motorja, azon motorozott. Zéti is kedvet kapott, így ketten mentek egymás mellett. Mi sokat nem tudtunk csevegni, így meg is beszéltük, hogy találkozunk hamarosan, akár egy ottalvós bulira is, hogy végre rendesen kibeszélhessük magunkat. Már előre örülök neki!
Ma délelőtt bementünk a gyárba, mert a német főnököm hétfőtől egy új gyárban kezd. Elköszöntünk tőle. Zéti is jött velem. Készítettem neki egy scrap oldalt Budapestről. Tetszett neki. Zéti imádni való volt. Nagyon jól viselkedett. Rajzolt, kocsizott, olvasgatott, beszélgetett és lassan fel is engedett. Annyira elfáradt a kis nyuszi, hogy haza felé az autóban elaludt. Délután pedig lehet, hogy látogatóba megyünk.
Édesapa a héten már rendesen munkába jár. Így még lassabban halad a házikó. Még mindig van egy kis glettelés alul, a felső szint kifestve, az ajtókat kell még, utána lehet parkettázni. A héten azt is megvettük. A burkolás kész. Már "csak" a villanykapcsolók és a spotlámpák hiányoznak. Aztán költözés, juhéé!
In Case You Missed It | November 22
19 órája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése