Két hét elmaradás

-ban vagyok ismét. Minden este eszembe jut, hogy jó lenne már "tollat" ragadni és gyorsan beszámolni az elmúlt két hét eseménydús történéseiről. Talán most akad pár percem, hogy gyors összefoglalóm papírra vessem
Múlt héten pénteken meglátogattuk Zselykééket. Délelőtt is úton voltunk, így Zéti csak 30 percet aludt az autóban. Itthon nem volt hajlandó becsukni a szemét. Mire elindultunk Zselykéékhez addigra annyira fáradt volt, hogy elaludt az autóban. Tanácstalan voltam. Zétit hagytam volna aludni, Zselykét viszont nem akartam megviccelni, mert már nagyon várt. Így aztán Zétit becsempésztem a lakásba, letettem az ágyra, remélve, hogy szépen alszik majd. De amint a feje leért a párnára, kinyitotta a szemét és azzal a lendülettel már le is ugrott és belevette magát a játékbirodalomba. Megtalálta Zselyke porszívóját. Egész este ki nem engedte volna a kezéből. Ki sem lehetett kapcsolni sem, mert akkor Zéti szerint túl nagy lett volna a csend. Nagyon édesen eljátszottak egymás mellett és néha egymással is. Főztek, sütöttek, porszívóztak, kirakóztak, bio golyókat ettek, rostosat ittak ... gyorsan elszaladt a délután. Már fél hét is volt, amikor elindultunk haza felé. Zétivel a kezemben szaggattunk lefelé a lépcsőn, sötétben, persze nekem hiába mondták, hogy várjak, kapcsolnak villanyt, én robogtam lefelé, és sikerült az utolsó két lépcsőfokot egynek néznem. Hát akkorát borultunk, mint még soha. Én üvöltöttem, mert annyira fájt a bokám, Zéti puhára esett, szerencsére nem ütötte meg magát, de megijedt, mert én nagyon kész voltam. Egyre csak azt mondogatta: nem fáj mami, semmi baj, nem fáj mami! Imádni való volt, de én nagyon kész voltam. Azóta is rettenetesen fáj. Szerencsére nem szakadt el a szalag, csak nagyon meghúzódott, most kék-zöld az egész bokám és lábfejem. Így jár az, aki makacs és önfejű!
A héten megvettük a beltéri ajtókat és a gipszkartont. (Nagyon lassan és keservesen haladunk előre, de azért haladunk. Jó lenne már költözni. Már nemsokára egy éve, hogy elkezdtünk építkezni.) Amikor elmentünk kinézni az ajtókat, Zétit is vittük magunkkal. A nagy áruházban sok ám a "játék". Fűnyírókat tologatta, nagy fűnyírótraktoron zúgott, úgy hogy az áruház másik végében is hallották, bebújt a konyhaszekrénybe, a kiállított konyhaszekrény ajtókat pakolgatta, parketta tetején mászkált, szemeteskukát tologatta, bevásárló kosarakat rakosgatta. Kérdezem én, minek találták ki a játszóteret, mikor egy ilyen áruházban sokkal több a móka ? ;-)
Most a hosszú hétvégén csak pihentünk. Én is utolértem magam egy kicsit (de nem a házimunkában) és hosszú idő óta először nyugodt vagyok. Sikerült a húsvéti díszeket is kitennem, sőt újak is készültek: csibék, virágok, pillangók (kartonból), nyuszi (hungarocell tojásból), hímzett (hungarocell) tojás. Fáradt is voltam, mert mindig éjjel készül valami apróság, de ma végre kialudtam magam.
Zétivel délelőtt sétáltunk, szomszéd Matyinál megnéztük a japán kakast és a csirkéket, hintáztunk, és nagyon jól éreztük magunk.
Most már csak a tavasz érkezzen meg végre.