2009. augusztus 25., kedd

A hosszú hétvége ...

gyorsan eltelt. El sem akartam hinni, hogy négy teljes napot otthon tölthetek. Ráadás szerdán munkába indulás előtt kiderült, amire nem számítottam, hogy aznap is itthon maradhatok. 5 nap "pihenés". Meg kell hagyni nagyon jót tett.
Imádtam megint Zétivel lenni. Nagyokat hancúroztunk, játszottunk. Voltunk babalátogatóban és Zselykéék is megérkeztek péntek délelőtt. Eleinte minden nagyon jól ment, Zéti egész jól viselte Zselyke impulsiv természetét, de ahogy egyre fáradt, úgy egyre többször görbült le a szája. Talán csak egyszer sírta el magát úgy igazán, mert Zselyke elég erőteljesen elkiabálta magát. Mindemellett nagyon ügyesen eljátszottak egymás mellett, szőlőt, ropit ettek, hintáztak, kocsikat tologattak, hemperegtek. Reméljük máskor is eljönnek hozzánk.
Zétinél, most kezdődik az a korszak, hogy "enyém" / "mein". Ha nem akarja, nem adja oda a dolgait, sőt ha más is játszik vele, akkor elveszi és közli "enyém". Sőt most már parancsolgatni is tud: menj, komm, ide, oda. Ha nem tetszik neki, amit mondasz, például nem mehet ki a kapun, pedig szeretne, akkor integet és közli: szia vagy tschüsi. Annyira édes amikor integet az "icipici" (ezt nagyon imádnivalóan tudja mondani és sűrűn használja) kezével, igencsak nehéz komolynak maradni. De a nem az nem!
Két hónap után ismét voltam hosszabb időt otthon. Rendet raktam, kitakarítottam, kimostam a hűtőt. Épp hogy csak haza ugrottam egy órára, amiből majdnem négy lett.
Voltunk falunapon is 20-án és 21-én este. 20-án jó kis táncos buli volt. Zéti nagyon jól bírta a dolgot. Talán már volt este tíz is mire haza értünk. Nagyon élvezte a zenét, hol egyedül hol pedig kezembe felkéredzkedve roptuk. Jól éreztem magam. Másnap Zéti fáradtabb volt estére, így csak másfél órát hallgattuk a felcsendülő ismerős operett darabokat. Zéti egész figyelmesen hallgatta, addig amíg meg nem látta a futkározó gyerekek kezében a villódzó színes csövet. Utána már csak azt mondogatta: "villág". Kekééktől kapott egyet, imádom látni azt az örömöt látni, ami ilyenkor kiül az arcára. Tejesen oda volt örömében. Egyszer csak aztán szólt, hogy "haza, haza" és indultunk is.
Már biztos emlegettem, hogy Zéti mumusa a béka. Egyszer Édesapa fürdés után (mert Zéti nem akarta abbahagyni a pancsizást) kihúzta a dugót, és brekegett egyet és megijesztette Zétit, hogy jön a béka. Ez annyira jól sikerült, hogy a kis manó még mindig nagyon fél a békától. Sokszor eszébe jut, van hogy nem mer lemászni az ágyról, van hogy nem mer bemenni a nappaliba, ilyenkor mondja is: "fél! béka!". Tegnap az úton találtunk kilapítva egy elég szép példány. Zéti majdnem felmászott rám ijedtségében, aztán meg csak úgy iszkolt el a környékről is. Vajon elfelejti egyszer a félelmét?
Zéti ült egyik délelőtt a földön, kezében egy kék ceruza, vonalakat húzogatott a papírra vele, majd kommentálta: "Schiff" (hajó), ügyes. Lesz fantáziája a fiamnak??? ;-)
Biztosan előkerült már Zéti orrturkálása is. Csecsemőkora óta dugdossa az orrunkba a kicsi ujjacskáit. Én sohasem szerettem, valahogy már akkor le kellett volna szoktatni őt erről, mert ezt mostanában nagyon keményen űzi. Félálomban, elalváskor és bármikor amikor eszébe jut, elkezdi a kicsi ujjacskáit az ember orrába dugni. Más gyerek az ember fülét simogatja, amit én sokkal kellemesebbnek tartok, Zéti ehelyett egy viszonylag fájdalmas kedvtelést, vagy hívhatnám nyugtatót talált magának. Nekem emiatt állandóan sebes az orrom, illetve gyakran rohanok a fül-, orr-, gégészhez, az állandó visszatérő fertőzés miatt. Édesapa is egyre gyakrabban panaszkodik, hogy reggel fél hattól Zéti az orrában matat, így nagyon nehéz pihenni, aludni. Remélem hamarosan kinövi ezt a szokását, mert ennyi antibiotikumot nem szedtem még életemben, mint amennyit az elmúlt fél évben. Miért jó ez neki? Mi olyan érdekes egy orrban?

Az öt nap igen csak jót tett nekem. Hiányzanak ezek az együttlétek. Látni, ahogy rajzol, olvas, játszik, olyan sok dologról maradok le. Igazából semmi más nem számít, igazából ez adja talán a legnagyobb örömet az életben és erről mondtam le viszonylag nagy mértékben. Még mindig aggódom, hogy jó döntés volt e. Tényleg ekkora úr a pénz?

2009. augusztus 17., hétfő

Elmúlt hetek

Minden utolsó bejegyzés után megfogadom, hogy gyakrabban írok. Valahogy mégsem jön össze. Van, hogy elkezdem gondolataim papírra vetni, de nem jutok a végére és van, hogy olyan fáradt vagyok, hogy nem jutok az íráshoz, pedig cikáznak a fejemben a gondolatok és gyakran mondom, hogy ezt le fogom írni. Annyi szép pillanat röppen el és nem fogunk rá pár év múlva emlékezni, annyi értékes mozzanata van a napnak, amit még aznap le kellene legalább stichwortokban írni, hogy egy csokorba gyűjtve leírhassam.
Zéti talán megszokta már, hogy csak este lát. Már nem verekedve fogad, hanem puszival, játszik velem és kihasználja az esti pár órás együttlétet. Nagyon sok mindenről lemaradok. Fáj, hogy nem élem át a mindennapokat a kis manómmal.
Hétvégén Zétivel és Kekével vásárolni voltunk. Vettünk egy cipit, ahogy Zéti mondja, mert már egy szandija van a kis tücsöknek, a többit mind kinőtte. A müller-ben talált magának egy lö-bag-ot (Löffelbagger - kanalas markoló), ami nélkül nem lehetett kijönni az áruházból. Szerencsére nem csinált nagy cirkuszt sehol, ügyesen bevásároltunk és rohantunk haza. Mondanom sem kell, hogy épp csak egy darabig játszott az új szerzeménnyel. Mindig megfogadom, hogy nem veszek neki semmit - már rég kapott tőlem valamit - mert mindig olyannal játszik, amivel a nagyok is dolgoznak.
Kedden voltunk doktor néninél. Szerencsére kedden csak 10-kor kezdem a napot, így elmentem édesapával és a fiával. Nem tudom milyen oltást kapott már megint, de azt ügyesen átvészeltük, épp csak egyet szisszent, aztán ment minden a maga útján tovább. Zéti 19 hónaposan 87 cm és 12,9 kg. Nagy legény, és nekem a legszebb, legokosabb.
Imádni való, hogy ennyit beszél, mindent megért, hogy egyre tündéribb. Most a nagy hőségben egyre többet volt pelenka nélkül, egyszer így kakilt is, meglátta, üvöltött, annyira félt. Most mielőtt tele lenne a pelust, szól, hogy bekaka, többször is meg kell nézni mire tényleg tele lenne. Van, hogy már csak akkor szól, amikor már megvolt a nagy meló. Így legalább nem kell, oly gyakran nézni, hisz szól, hogy peluscsere.
Vasárnap este lefekvéshez készülődtünk, Zétivel az ágyon beszélgettünk, rajtam még félig rám dobva a törülköző. Egyszer csak felemelte, alá nézett és nekem szegezte a kérdést: "Hóó tette?" Először bután, nem értve mit akar, visszakérdeztem, hogy mit keres, mire érkezett a válasz: "Kukika, hóó tette?" Könnyesre nevettem magam, és próbáltam megértetni vele, hogy Papanak (édesapa) van olyan, nekem nincs. Édesapa is megérkezett a fürdésből, odarohant és megkereste, akkor félig megnyugodva tovább léptünk és kezdődhetett az esti könyvolvasás.
Én álmomban sem gondoltam, hogy ilyen korán érdekli őket a dolog. Azt hittem a nemiség felfedezése az oviskor elejére tehető. Lehet, hogy megint elő kellene venni a szakirodalmat, hogy ne nézzek bambán, amikor fiam rohamos fejlődését szemlélem.
Imádja Zéti anyuméknál a szomszéd kislány . Él hal Zitáért. Vasárnap reggel felébredt és megkérdezte, hogy Zita?. Ha együtt játszanak puszilgatja őt, rohan utána, beszélget vele, utánozza, egyszóval imád vele játszani. Nem úgy Zita bátyja. Valamelyik este, be szeretett volna menni Zéti hozzájuk az udvarba, amikor már majdnem bent volt, megérkezett András, kitessékelte a kis nyuszit és már be is zárult az ajtó Zéti orra előtt. Szegényt úgy sajnáltam, majd megszakadt a szívem. Én nem tudom, hogy fogok a hasonló helyzetekkel a későbbiekben megbarátkozni, zöld ágra vergődni. Zéti kétségbeesve sírt, Kekével próbáltunk elvonni a figyelmét, de csak azt mondogatta, hogy "becsuk, becsuk".
Rengeteg magyar mondókát mond Zéti most már, szinte mindet teljesen egyedül:
Boci, boci, taka, se pü le se faka oda megyünk akki, ahol tejet kapcsi
Megy a gőzős, ...
Hinta paint, ...

és persze a szavak száma is egyre nő: bekapcs, hempi (hempereg), windel (pelus), wind (szél), hinta paint, még, tébé, vijá (vigyázz), gágá, gatya, jabda (eddig szépen mondta a l betűt, bezzeg most olyan j lett belőle), mos, dinne, moto, matyak macat (maszat), müde, jiba (liba), elment, jó bá (Józsi bácsi), icipici, putak (ez a kedvenc szavam, ugyanis ez a kupak), arbeiten, hallo, csá, ház, kacsa, lö(ffel)bag(ger).

Közben a ház is szépen halad, tető alatt, az összes válaszfal a helyén, alsó szint villanyszerelése majdnem kész, ablakok holnap a helyére kerülnek. Szeptember elején kezdik a fűtést, vízet.

Nagyon várom ezt a négy nap pihenőt. Ha minden jól megy látogatókat kapunk. Pénteken nagy szeretett várjuk Zselykét hozzánk.

2009. augusztus 2., vasárnap

Szavak tengere

Elmúlt az első hónap munka, teljes bedobással. Nem mondanám, hogy zökkenőmentesen ment. Sokszor voltam ideges. Dolgoznom is kellett volna, Zétivel is szerettem volna játszani, de valahogy semmire sem volt rendesen időm. Zéti meg is "bosszúlta". Nem kaptam más az első két hétben, mint verést. Ha kellett ha nem Zéti jött és csapott. Azt gondoltam ezen már túl vagyunk. Ráadás aztán egy majdnem vele egykorú gyerek rám ütött, Zéti azt hitte jól van ez így és napokon keresztül ütéssel reagált mindenre. Egyik nap aztán pont jó passzban kapott el, ő meg két órára teljesen kikelt magából és verekedett, sírt, cirkuszolt, hisztizett. Nem csak én, hanem keke és dédi sem ismert rá. Aztán amikor már a tizedik pofont kaptam elpattant a húr. Rávertem a kezére és előre szóltam, hogy ne csapjon rám, mert visszaadom. Csak kaptam megint egy nagy maflást, ő meg a másik kezére egyet. Na azóta mintha helyre állt volna a rend. Nagyon ritkán emeli fel a kezét és ha fel is emeli elgondolkozik mielőtt ütne.
Én nem mondom, szegénykémnek biztosan nehéz megemészteni a mostani helyzetet, bizonyára nem is tehet a reakcióiról, de nekem sem jó az ami most van. Szeretnék itthon lenni, csak vele játszani, de szeretném ha elkészülne a ház is. Nem így terveztem a gyerekvállalást, gyereknevelést. Próbálom a legjobbat kihozni belőle.
Talán a mostani hét volt az első csendes hét. Esténként játszottunk, örült nekem, amikor megjöttem, most a hétvégén, főleg ma játszottunk és végre együtt töltöttünk egy kis időt.
Zéti imád az Omival lenni, sokat hancúroznak együtt, sokat nevetnek. Zétit minden érdekli. Ha az Omi a kertbe megy, Zéti követi. Eddig csak anyu elmeséléséből tudtam, hogy Zéti leszedi a piros paradicsomot és beleteszi kisvödörbe a termést, addig amíg anyu leszedi az uborkát. Hát szombat délelőtt déditől jöttünk haza, Zéti megállt a paradicsomnál és elkezdte valóban csak a piros paradicsomokat leszedni. Dagadt a szívem a büszkeségtől, de meg is lepődtem. Saját szemmel furcsa volt látni, hogy az én 19 hónapos fiam leszedi az érett termést.
Érik a szőlő a kertben. Nagy kedvenc maradt, úgy látom. Már tavaly is két kézzel ette a kis nyuszi, most aztán a fürtöt a kezében tartva csipegeti le az érett bogyókat. Hihetetlen volt látni, hogy mindezt ülve teszi a fiam. Nem rohangál, egyhelyben ül és majszolja a szőlő szemeket.
Holnaptól már édesapa lesz itthon Zétivel, mert szombaton végre kész lett a tető (már csak a kúpcserepek hiányoznak) és édesapa átveszi az Omi szerepét. Zétinek gondolom jó lesz, hogy legalább az egyik szülőjének lesz ideje rá, édesapa pedig tud egy kicsit pihenni. Az utóbbi két hétben nagy volt a hajtás.
Zéti egyfolytában beszél. Lassan már egész mondatokat mond. Minden nap hoz valami újat.
Íme néhány szó Zéti szótárából: trinken, schläft, Hund, Kette, Mond, Omi, Opa, danki (danke helyett, most minden i-re végződik), oben, unten, pancsa (paradicsom), bocsánat, köszi, kérem, hinta, puszi, szia, csá, víz, enni, inni, hab, pipi, párna, fű, kő, beke (betonkeverő), dankam (darus kamion), könyv, dob, fönt, szibac (szivacs), cabaj (csavar), kábé (kávé), jába (lába), jámpa (lámpa), kés, bekapcs, bogár, Schnecke.
Kedvenc éneke: Abcd, efgh, ijotk, lmnop, qrst uvw, xundyzet juhe, das ist das deutsche ABC;
Der Mond ist aufgegangen ... Hopp hopp hopp, Pferdchen ... Trink trink Brüderlein trink ... (ezeket énekli is velem szakaszokban).

Zéti csudajó mondatai

"Anyukád, gyere a fiadért, mert fáradt!"
"Ne told ide azt a széket! - Pedig ide hozom!"
"Nem kapsz el, Papa nem kapsz el!"
"Az valami!!" (Mi ez? helyett)
"A kutya fáját!"
"Miért nem alszol még?"
"Papa vegyél fel, fáj a derekam, már sokat sétáltam (kb 20 métert)!"
"Aki nem bújt, aki nem megy ki" (19.07.2010)
Mami, csináljál ide hidat! (azaz ölelj meg! 24.07.2010)
Bimbócskám, jöjjél csak ide! (14.08.2010)
Van egy ötletem, együnk csokoládét (15.08.2010)
Zselyke a pelusos (bölcsi)ba fog járni! (13.08.2010)